Az offline társkeresés előnyei

Dátum: 2019-10-09 16:13:14 | Kategória: Férfiaknak és nőknek is | Balogh Róbert
A poszthoz tarozó kép

Az offline társkeresés előnyei

 

 

E bejegyzéshez ajánlom a következő bejegyzést is elolvasni:

Randi ötletek nőknek

https://www.megerzestarskereso.hu/pasizas/bejegyzes/randi-otletek-noknek

Hogyan viselkedj, mit mondj és mit ne, mit csinálj és mit ne egy randin...

 

 

A pszichológusokat már régóta érdekli, hogy milyen lelki mechanizmusok működnek a párválasztás közben, más szóval: miért vonzódunk bizonyos emberekhez inkább, mint másokhoz. A szociálpszichológusok szerint a vonzerő annak következménye, hogy mikor, hol és milyen körülmények között találkozunk lehetséges partnerekkel. Eszerint tehát amit vonzerőnek élünk meg, valójában nem a szépséggel és fizikai megjelenéssel függ össze, hanem sokkal inkább életstílusunk demográfiai összetevői által befolyásolt jelenség. Azaz, nem szépsége miatt vonzódunk valakihez, inkább azért látjuk szépnek, mert néhány (szociál)pszichológiai törvényszerűség miatt szinte automatikusan így reagálunk társainkra.

 

Az evolúciós pszichológia nem csupán azt állítja, hogy univerzális, fajunkra jellemző tendenciák jutnak érvényre párválasztási viselkedésünkben. Emellett kijelenti azt is, hogy nők és férfiak egymás megítélésében különleges figyelmet tulajdonítanak bizonyos fizikai tulajdonságoknak és jellegeknek még akkor is, ha éppen nem szeretnének partnert keresni. Ez az online társkeresésnél eleve kizárt. Más szavakkal: egy a partnerével teljesen elégedett ember is el tudja dönteni, ha találkozik valakivel, hogy az illető vonzó külsejű-e vagy sem. A szépség megítélése tehát a párválasztási preferenciákkal függ össze, és főként a másodlagos nemi jellegekre irányul, de a párválasztási helyzettől függetlenül is működik. Leegyszerűsítve, a férfiak a nőknek azokra a jelzéseire érzékenyek, amelyek a szaporodás lehetőségének maximumát hirdetik (ilyen a fiatalság, amely a termékenység és egészség reklámja), míg a nők a férfiaknak azokra a szignáljaira fogékonyak, amelyek az erőforrások felhalmozásával és az utódoknak nyújtható szülői gondoskodással vannak kapcsolatban (ilyen a státusz és dominancia).

 

Közelség

 

A szociálpszichológiai kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy a személyek közötti fizikai közelség az egymás iránt érzett vonzerő kialakulásának az egyik legfontosabb összetevője. A témában a leghíresebb vizsgálatot az ötvenes években végezték egy kollégiumban, és a barátságok alapjául szolgáló interakciók feltárása állt a kutatás fókuszában. Az találták, hogy a résztvevők hajlamosabbak voltak azokkal a társaikkal barátkozni, akik közvetlen szomszédságukban laktak, mint azokkal, akik ugyanazon az emeleten, de tőlük távolabbi szobákban éltek. Még ennél is kevesebb barátság alakult ki a más emeleten élőkkel és a más kollégiumi épületekben elszállásoltakkal. A kutatók szerint az épített fizikai környezetben való elhelyezkedés, a közelség, azért van ilyen hatással az emberi kapcsolatok alakulására, mert gyakoribb találkozásokon keresztül képes növelni az ismerősség érzését az egyénekben.

   Számos más kutatásban is hasonló eredményre jutottak. Egy 500 amerikai házaspár adatainak elemzéséből született tanulmányban kimutatták, hogy a párok egyhatoda a házasságot megelőzően egy lépcsőházban élt, egy- harmada pedig öt háztömbnyi távolságon belül lakott egymástól. De még nagyjából az elemzett kapcsolatok felében is csak 20 háznyi távolságra laktak egymástól a partnerek a házasságot megelőzően. Ezalapján azzal a legcélszerűbb randizni, aki közel lakik hozzánk, azaz a környékünkön keztjük az offline társkeresést. A távolság jól mérhető, akadtak kutatók, akik kiszámolták, hogy az emberek általában 177 km-es körön belül választanak maguknak partnert. Mások pedig úgy találták, hogy a házaspárok az első találkozásaik idején nagyjából másfél kilométernyire laktak egymástól.

   A közelség tehát két szempontból is fontos összetevője az ébredező társkeresés szempontjából a vonzalomnak. Egyrészt - ahogy már láthattuk - a közelség az ismerősség érzésének kialakulásához vezethet, amely azt eredményezi, hogy kedvelünk valakit. Egy ingerrel való sorozatos találkozás ahhoz vezet, hogy ismerősként kezeljük az ingert (amely egyaránt lehet élő vagy élettelen dolog), ez pedig fokozza pozitív beállítódásunkat, vagyis elkezdjük kedvelni azt. Ez a jelenség különösen hangsúlyos, amikor idegenekkel találkozunk. Kutatók azt találták, hogy a vizsgálati személyek elkezdték kedvelni a nekik mutatott idegenek arcképét, miután elég gyakran látták azokat. Az ingerekkel való gyakoribb találkozás hatására kialakult szimpátia azonban nem fokozható a végtelenségig: a fényképen mutatott emberek iránt erősödő kedvelés mértéke csak kb. 10 alkalomig növekedik.

   A közelség másrészt azért serkenti a szimpátia kialakulását, mert megkülönböztetett kapcsolatként tekintünk a közelünkben élőkre. Nem csupán arra vagyunk hajlamosak, hogy lehetséges partnerünket lakókörnyezetünkből válasszuk, hanem arra is, hogy azt feltételezzük: a közelünkben élők jobban kedvelnek bennünket másoknál. Általában szomszédainkat egyszerű kategóriák mentén soroljuk be: szocioökonómiai státuszuk, vallási- és etnikai csoporthoz való tartozásuk, iskolázottságuk alapján. Amikor magunkhoz hasonló érdeklődésű és hátterű társat keresünk, valószínűleg vonzódni fogunk a közelünkben élő, hozzánk hasonlónak vélt emberekhez.

   Bár a közelség hatásával foglalkozó tanulmányok több évtizedes múltra tekintenek vissza, feltételezhető, hogy a napjaink cyberkultúrájában élő emberek életére, párkapcsolati választásaira is hatással van a proximitás.

 

Kölcsönösség

 

A személyközi érintkezés egy másik meghatározó tényezője a kölcsönösség: hajlamosak vagyunk kedvelni azokat, akik bennünket is kedvelnek és utálni azokat, akik utálnak bennünket. Általánosabban megfogalmazva: azokat találjuk vonzónak, akik figyelnek ránk, akik figyelmesek velünk, akiknek felkeltjük az érdeklődését. Egy klasszikusnak számító vizsgálatban egy csoport tagjaival különböző dolgokat hitettek el a vizsgálatvezetők: volt, akit úgy informáltak, hogy bizonyos csoporttagoknak pozitív véleményük van róluk, míg másokkal azt hitették el, hogy egyes csoporttagok utálják őket. Az eredmények szerint azoknak, akiket arról tájékoztattak, hogy tetszenek másoknak, sokkal szimpatikusabb volt a csoport, mint azoknak, akiket a negatív véleményekről informáltak. Ugyanakkor az említett kölcsönösség hatása nem minden résztvevőnél jelentkezett egyformán. A pozitív visszajelzés fontosabb volt azok számára, akik magasabbra értékelték a társas biztonság érzését. Más vizsgálatok is megerősítik, hogy az alacsony önértékelésű emberek erősebb pozitív és negatív reakciót adnak a csoport velük kapcsolatos visszajelzésére, míg a magas önértékeléssel jellemezhető csoporttagok számára az elfogadottság/elutasítottság hatása nemigen figyelhető meg.

   Mivel a kölcsönösség alapvető mozgatója közeli kapcsolatainknak, vannak helyzetek, amikor kifejezetten érzékenyek vagyunk az ilyen kölcsönösségre épülő visszajelzésekre. Sokkal inkább hajlamosak vagyunk komolyan venni azt, ha egy idegen ad pozitív visszajelzést rólunk, mint azt, ha egy barát, vagy közeli ismerős dicsér meg bennünket. A régi ismerős véleménye ugyan fontos számunkra, de hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy dicsérete a kapcsolatunk kölcsönösségén alapul és nem független a korábbi szimpátia-jelzésektől. Ugyanakkor egy idegenről azt feltételezzük, hogy véleménye inkább fakad őszinteségéből, mint a barátok közötti kölcsönös pozitív visszajelzések láncolatán, azaz elfogulatlan. Ez a minta a személyközi vonzalom alakulásának más színterein is mérhető: hajlamosak vagyunk azokat kedvelni, akik kezdetben nem szimpatizáltak velünk, később mégis pozitív véleményt alakítottak ki rólunk. Azokat pedig, akik kezdetben kedveltek bennünket, és később elfordultak tőlünk, kimondottan ellenszenvesnek tartjuk.

 

 

Hasonlóság

 

A kapcsolat kezdeti szakaszában általában a közelség és kölcsönösség tűnik fontosnak a vonzerő alakulása szempontjából, az attitűdök, értékek hasonlósága pedig a kapcsolat alakulása folyamán válik egyre hangsúlyosabbá. A párok közötti hasonlóság az evolúciós pszichológiában is jól értelmezhető bizonyos modellek szerint. Míg az evolúciós elméletalkotók a partnerek vonzerejében található hasonlóságot állítják a magyarázatok középpontjába, addig a szociálpszichológusok az értékek hasonlóságával magyarázzák a vonzalom kialakulását.

   A vizsgálatok azt mutatják, hogy a vonzalom erősebb azok között, akik hasonló társadalmi háttérrel, hasonló személyiségvonásokkal rendelkeznek, és hasonló társas kapcsolati igényük van, illetve hasonló módon töltik szabadidejüket. Társkeresés során magunkhoz hasonló társat keressünk, így nagyobb esélyünk lesz életünk párját meglelni. Egy házaspárok hosszú távú vizsgálatán alapuló tanulmány kiemeli az életkor, az iskolázottság, a vallásosság, és a politikai érdeklődés hasonlóságát, amelyet azzal magyaráznak, hogy idővel a partnerek mintegy „átvették” egymás attitűdjeit, szokásait és képességeit a kapcsolat alakulásának folyamán. Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb evolúciós pszichológus álláspontja némileg ellentétes ezzel az értelmezéssel, amikor a hasonlóság jelenségéről van szó. Szerintük már eleve hasonlóbb emberek választják egymást, és éppen a hasonlóság az egyik oka annak, hogy az ilyen párok elégedettebbek a kapcsolattal és egymással, több utódot nevelnek és kevésbé hajlamosak elválni/tovább maradnak együtt.

 

Leginkább azokkal vagyunk hajlamosak randizni, együtt járni, akiket barátaink, családunk „elfogadhatónak” tart, és ez különösen igaz az etnikai hovatartozásra. Egy érdekes vizsgálatban azt találták, hogy a vallási hovatartozásukat házasodáskor megváltoztató férfiak hetven százaléka újdonsült házastársa vallását vette fel. Mintha a váltással is hangsúlyozni szerették volna partnerükkel való hasonlóságukat, a közös értékrendet, a hasonló attitűdöket.

Hogy a nők mit akarnak? Az alábbi írásból megtudható:

Mit akarnak a nők?

https://www.megerzestarskereso.hu/csajozas/bejegyzes/mit-akarnak-a-nok

 

Mi van a szépség mögött?

 

   A kutatók kezdetben azt gondolták, hogy a vonzalom alakulásában a fizikai kiterjedéssel mérhető vonások tanulmányozhatók igazán (arcvonások, testi jellemzők, stb.), a dinamikus változók pedig csak nehezen mérhetők. Az arcvonások mérése egy fényképen statikus jellemzője, míg a mosoly tipikusan dinamikus jellemzője a szépségnek, de amikor az utóbbit mérjük, nem igazán tudjuk elkülöníteni a statikusaktól. Például ilyen nehézségekkel találkoznak a kutatók, a beszéd fizikai vonzerejét mérik, hiszen a dinamikusan változó hangszínt nehéz kontrollálni a vizsgálatokban.

   A fizikai kiterjedéssel nem rendelkező vonások közül - amelyek fontosak a másik vonzerejének megítélésében - a közeli kapcsolatokra épülő csoportokban a személyes jó hírnév az egyik legfontosabb. Számos társadalomban az egyént reputációja segíti az erőforrások elérésében, a kölcsönösségre hajló partnerek megtalálásában, és még olyan - a párkapcsolatokban kitüntetett jelentőségű összetevőkkel is kapcsolatba hozható, mint az egyén egészségi állapota, illetve promiszkuitásának mértéke. így a reputáció hatással van az egyén vonzerejének megítélésére is. Egy bolíviai vizsgálatban azt találták, hogy az Amazonas mentén élő cimán népcsoport nőtagjairól szóló pozitív illetve negatív információk, összefüggnek azzal, hogy mennyire találnak vonzónak valakit. A vonzerő megítélésében különösen fontosnak tartott vonások az anyaság, a megbízhatóság, a háziasság (a háztartási teendők ellátására való hajlam), a társas intelligencia, az egészségesség volt, amelyek alapján kirajzolódott a csoporttagok reputációja és a magasabbra értékeltek nagyobb vonzereje.

    Azt is tudjuk, hogy a statikus vonzerő növelhető a hátrányos vonások háttérbe szorításával, illetve az előnyös vonások kihangsúlyozásával. A nyugati világ szépségipara, a kozmetikai szerek használata, a smink, a ruhadivat, a különböző hajviseletek éppen ezt a célt szolgálják. Az öltözködés, a parfüm, a testdíszítés (tetoválás), az ékszerek, stb. minden ismert emberi kultúrában elterjedtek valamilyen formában. Ezeknek a díszeknek a funkciója - kevés kivételtől eltekintve - viselője fizikai vonzerejének fokozása. Azonban az említett mesterséges ornamentikák nem csak a potenciális partner figyelmét keltik fel, hanem egyúttal az önmegjelenítést, az önkifejezését is lehetővé teszik.




További bejegyzések


Féltékenység
| 2 évvel ezelőtt
Féltékenység
Női vonzódás
| 1 évvel ezelőtt
Női vonzódás
Szakítás
| 1 évvel ezelőtt
Szakítás

A hozzászólási lehetőséget ideiglenesen lezártam. Ha kérdésed vagy hozzászólásod van a bejegyzéssel kapcsolatban, keress meg közvetlenül a kapcsolat menüpont allatt található ürlap segítségével.