Féltékenység

Dátum: 2019-03-08 16:17:00 | Kategória: Férfiaknak és nőknek is | Balogh Róbert
A poszthoz tarozó kép
féltékenység
 
"A féltékenység valójában a birtoklás ismertetőjele, nem a szereteté."
 
Csernus Imre
 
A féltékenység pszichológiája olyan fontos téma, hogy foglalkozni kell vele, hisz életében mindenki találkozik e kérdéssel: féltékenység ellen mit lehet tenni, azaz vagy ő volt féltékeny vagy rá voltak féltékenyek. A „póráz” bármelyik oldalán is legyen az ember a féltékenység leküzdése nagy kihívás és próbára teszi a kapcsolatot.
Tarts velem és jobban megérted a gyanakvás kialakulásának okait és megoldási lehetőségeit, valamint  könnyebb lesz a féltékenység feldolgozása, ha ilyen helyzetbe kerülnél, tehát megismerheted a féltékeny ember gondolkodását. E témáról könyvtárnyi szakirodalom íródott, ezért egy kis részére tudok kitérni, de igyekszem a lényeget kiragadni.
 
A féltékeny ember gyakran a megtestesült magabiztosság benyomását kelti. Végtére is úgy viselkedik, mint egy generális, aki épp rajtaütni készül az ellenségen. Semmitől se riad vissza. Minden jel szerint pontosan tudja, mit akar, s úgy küzd érte, mint egy oroszlán. Parancsolgat a partnerének, mint valami kisgyereknek. Éjszakába nyúló vitákban fejti ki álláspontját. Mondhatnak neki akármit, ő csak a magáét hajtogatja. Ha cseng a telefon és nem szól bele senki, ő azonnal tudja, hogy valami susmus van mögötte például: társkereső szingli férfi volt a telefonáló. "Gyors rapid randi miatt késtél egy órát a munkából hazajövet." Nála nincsenek véletlenek. Az ilyesmi már bizonyíték a szemében. A féltékeny, kisajátító ember tökéletesen meg van győződve igazáról. Ám az ilyen viselkedésű ember mamutméretű kisebbrendűségi komplexus személyiségjegyű. Lehet, hogy a tünetek rejtve maradnak, a féltékeny és kisajátító embernek mégis mindig az alsóbbrendűségi érzet a legfőbb jellemvonása.
A féltékeny ember a szó legszorosabb értelmében árucikknek, magántulajdonának tekinti társát, akivel azt csinálhat, amit akar. Azt hiszi, úgy bírtokolja a másik embert, ahogyan egy kocsit lehet birtokolni. Mit sem törődik ő mások érzelmeivel: csak a magáé fontos. Filozófiájában kétféle szabályrendszer működik; az egyik önmagára érvényes, a másik meg a többi emberre és nem kell lángésznek lenni, hogy kitaláljuk, ki parancsol, és ki tartozik engedelmességgel.
A rabszolgatartó szerint a rabszolgának nincsenek jogai, gazdájának azonban istenadta jogai vannak; bármit megkövetelhet, s jogait szükség esetén erőszakkal is érvényesítheti. A rabszolgaságot már vagy száz éve minden civilizált országban törvény tiltja, furcsamód azonban a házaséletben meglehetősen gyakori.
 
 
Az önveszejtő viselkedés
 
Az önveszejtő magatartás  A féltékeny, a mások kisajátítására hajlamos személyiség egyik legelképesztőbb tulajdonsága a lélektani vakság. Pedig az ilyen ember nemegyszer okos, művelt, iskolázott és szép. Élete sok területén tehetségesnek bizonyul. De amint a szeretteiről van szó, olyan viselkedést produkál, amellyel jószerivel kimeríti a szellemi visszamaradottság ismérveit.
 
Az önveszejtő viselkedés a féltékeny és birtokolni vágyó személyiség jellemző vonása. Az ilyen ember önmaga legnagyobb ellensége. Hogy miért? Mert épp azokat üldözi el maga mellől, tévedhetetlenül és óriási energiával, akiknek a szeretetére éhezik. Nemcsak arról van szó, hogy bizonyos cselekedeteivel bosszantja a partnerét, hanem határozottan terhessé válik társa számára, nyafogó, sírós, toporzékoló kisgyerekké, aki a fejébe vette, hogy kerül, amibe kerül, neki meg kell kapnia azt, amire vágyik. Noha a jobbik eszével tudja, hogyan kellene megszerettetnie magát, mégis pontosan az ellenkezőjét műveli.
Ostobaság szeretetet várni valakitől, akivel rosszul bánunk, akivel komisz, aljas, rosszindulatú vagy erőszakos módon viselkedünk.
 
 
A felelősség elhárítása
 
A felelősség elhárítása  A féltékeny és kisajátító ember egyik legkülönösebb személyiségjegye az, hogy rendkívül nehezen vállalja a felelősséget féltékenysége miatt. Majdnem mindig a társát vádolja, aki tönkreteszi az életét, felzaklatja, mert mással megy el táncolni, másokkal beszélget, bókokat mond, sőt, bámulja őket. Csak ritkán látja be baja valódi okát: hogy problémáiért többnyire ő maga, féltékenysége miatt pedig kizárólag ő a felelős.
Haraszti László szavaival élve: amiként a szerelem mindent le tud győzni (...), hasonlóképpen a féltékenység is.
 
 
Kisebbrendűség
 
Legtöbben kisebbrendűnek érzik magukat, ha szerelmük elpártol tőlük. De miért? Aki azt hiszi, ez az asszony értéktelenebb azért, mert férje mást szeret, az a férjet teszi meg a feleség bírájának. De mért határozná meg a férj a feleség értékét azzal, hogy visszautasítja-e vagy sem? Netán szakértő lenne az emberek megítélésében? Ki hatalmazta föl, hogy ő nyilatkoztassa ki felesége érdemeit? Mindenki azzal randizik, akivel szeretne.
 
Valójában a feleség hordozza magában ezeket az ítéleteket. A másik nőhöz hasonlítja magát, s tévesen úgy dönt, hogy ha a férje azt szereti, akkor ő nyilván csökkentértékű. Ha használná az eszét, ennyi erővel arra a következtetésre is juthatna, hogy a férje ízlése romlott el, amennyiben mást részesít előnyben és a komoly kapcsolatból kilép. Mi a bizonyíték rá, hogy nem így van?
Ezt az egész sajnálatos élményt orvoslásra szoruló problémaként kell tekintenie. Nem szabad a szívére vennie férje viselkedését, hanem rá kell ébrednie, hogy valami baj van a házasságával, oda kell figyelnie ss persze majdnem mindig erről van szó. A harmadik fél felbukkanása általában a következő két ok valamelyikének tulajdonítható: az egyik házastárs vagy megunta partnerét, emiatt ismerkedik az utcán, netán randevúzik szingli nőkkel, mert változatosságra vágyik avagy pedig annyira frusztrálja a kapcsolata, hogy másutt keresi a boldogságot, ezért hibásan beregisztrál egy online társkereső oldalra . Az utóbbi esetben az asszony hamarosan végére tud járni a dolognak, ha beszélszíve választottjával, s megtudja, miért boldogtalan. Akkor megpróbálkozhat vele, hogy visszanyerje férje tetszését, míg meg nem szűnik frusztráltsága. Ez nagy valószínűséggel fokozza a férj szeretetét, s meggyorsítja a szerető kiiktatását.
Végül pedig az asszonynak meg kell tanulnia, hogy ne sajnálja magát, amiért ilyen mostohán bánnak vele. Ha megtanulja, hogy ne dühöngjön és ne érezzen bosszúvágyat férje hűtlensége és társkereső találkozók miatt, akkor nagymértékben enyhíti kínjait. Ezt a célt kell kitűznie maga elé. így fájdalma nem fokozódik, s a probléma pusztán a hűtlenségre korlátozódik. De ha nem ez történik, akkor a feleség nemcsak a csalódást okozó férjtől szenved, hanem még saját érzelmi zavaraitól is.
 
 
Milyen az egészséges reagálás, ha úgy érzed, hogy a partnered már nem szeret?
 
Próbáld kitalálni, mit vár el tőled. Aztán, ha ki tudod elégíteni társad legbensőbb vágyait és szükségleteit, tedd meg, s figyeld, hogy ettől változik-e a helyzet. Ha nem, akkor meglehetősen hiteles bizonyítékot szereztél afelől, hogy szerelmed egyszer s mindenkorra kiábrándult belőled és, amikor kezded feldolgozni gyere el a Megérzés társkereső rendezvényeire!
Ne várj a másiktól olyasmit, amit te magad sem teszel meg. Ha annyi fáradságot se veszel, hogy szembenézz saját problémáddal, miért várod el mástól?
 
A féltékeny és kisajátító személy örök siráma, hogy házastársa, partnere vagy szerelme megbízhatatlan. Ezért van mindig akkora hűhó akörül, hogy ki kivel áll szóba. A dolog nyitja a bizalmatlanság: a férj mélyen meg van győződve róla, hogy felesége fejét bárki elcsavarhatja, csak nadrág legyen rajta; a feleséget nem lehet lebeszélni azon hitéről, hogy férje minden szoknya után bolondul  A bizonytalan ember ritkán sejti meg, hogy bizalmatlansága voltaképpen kétirányú: nemcsak a társának szól, hanem önmagának is. A féltékenység oka az önbizalom hiánya, nem pedig a partner iránti bizalmatlanság.
 
Meglehet, bizonyos esetekben a féltékeny embernek igaza van, egyesek valóban megpróbálják tönkretenni szerelmi életét, de azért ez leggyakrabban képzeletének szüleménye. Ha van megérzésed társaddal kapcsolatosan érdemes rá hallgatni.
Mellesleg az emberek általában nem szokták kitörő örömmel és élvezettel megcsalni a szerelmüket. Akár egyetlen éjszakáról van szó, akár viszonyról vagy válásról, az efféle bonyodalmakat sok-sok álmatlan éjszaka, bánkódás, végül pedig lemondás előzi meg. Mire egy új kapcsolat gondolata komolyan megfogan, addigra már ezer és ezer álmot tiport sárba az a szerető, aki tapintatlan, vagy aki komoly erőfeszítések ellenére sem tud örömet szerezni társának.
 
Adódik a kérdés, hogy féltékenység ellen mit lehet tenni?
A megoldás az, hogy legyőzd a féltékenységed, de nem úgy, hogy kikényszeríted másokból, hogy jobban szeressenek, hanem úgy, hogy kevésbé gyűlölöd önmagad. Nem könnyű, az biztos. Mindazonáltal nem lehetetlen. Jobban mondva: ez az egyetlen ésszerű megoldás, mert ha sikerül, akkor csodákat művel.
 
 
Önzés
 
A súlyosan féltékeny személyiség gyakori jegye az önzés. Az önző ember érvényt kíván szerezni akaratának, tekintet nélkül a másik vágyaira és igényeire. Ez azonban zsákutcába vezet. "Te csak adj, adj, mindig csak adj! Neked semmi se jár. De ami nekem jár, azt meg kell kapnom." Az ilyen embertől idegen a kölcsönösség fogalma.
 
Lelkivilága olyan, mint azé a gyereké, aki nem tanulta meg, hogyan kell osztozkodni, hogyan kell viszonozni egy szívességet, s mások kívánságait az ésszerűség határán belül szem előtt tartani.
A féltékeny ember gyakran tökéletesen normális, ésszerű és józan kérésekkel áll elő. De amikor elkeseredik, és dühbe gurul, mert nem teljesül a kívánsága, akármi legyen is az, akkor úgy viselkedik, mint egy kisgyerek: nemcsak bosszantónak tartja, ha nem kapja meg, amire vágyik, hanem egyenesen elviselhetetlennek.
 
A féltékeny és kisajátító emberek egyik legveszélyesebb tévhite az, hogy ha valakivel egyszer kölcsönösen kifejezésre juttatták szeretetüket, akkor ez az ember jóformán már személyes tulajdonuk. Ha pedig egyikük ráébred, hogy érzései megváltoztak, máris felbukkan ez az infantilis, beteges gondolat — mármint hogy az egyik fél birtokolja a másikat ("összeházasodtunk, tehát enyém vagy"). "Én váltottam ki a jogosítványt, én etetlek, én ruházlak, én fizetem a lakbért, az orvost, én keresem a pénzt. Testestül-lelkestül az enyém vagy." így a férj.
"Gyerekeket szülök neked, főzök, mosok, takarítok rád, föláldozom magam érted meg a gyerekekért. Igenis jogom van a társaságodra, a hűségedre, a keresetedre, és a szeretetedre. Más nőnek nincs joga hozzád." így a feleség.
 
Senki se birtokolja a másikat, még ha az ország törvényei lehetővé teszik is. Az ilyen törvény rossz, mindig is az volt. Sajnos a rabszolgaság fogalma még nem halt ki, s talán nem is fog. Oly könnyű azt hinni, hogy az oltárnál tett eskü életfogytiglani ítélet. De nem az, és ne is legyen.
 
Az érzelmi kapcsolat nem több és nem kevesebb, mint két egyén megállapodása, akik bizonyos feltételeket teljesítenek a kapcsolat fönnmaradása érdekében. Szerződés, amelyben kötelezik magukat, hogy egymás mélyről fakadó vágyait és szükségleteit kielégítik, amíg mindkettejük így akarja. Ha valamelyik fél fel akarja bontani a szerződést, senki és semmi meg nem akadályozhatja.
 
A kishitűség
 
A féltékeny ember arról is megismerszik, hogy hajlamos a legártatlanabb eseményben is reá leselkedő veszélyt látni. Ezeknek a máskülönben kedves, értelmes embereknek bármitől beindul a fantáziájuk.
Akármilyen mintaszerűen viselkedik a családjuk, a baráti körük, a szerelmük. Ők határtalan képzelőerővel veszélyt sejtenek minden ártatlan eseményben.
 
A féltékeny ember tulajdonképpen, ha azt nézzük, milyen apróságok miatt képes megsértődni, paranoid személyiség. Ki mást tudna földúlni az például, hogy partnere lefogy? Pedig milyen gyakran előfordul a kishitű, aggályoskodó férfiaknál és nőknél. Minél vonzóbbá válik a partner, annál nyugtalanabbak. Folyvást erősödik bennük az érzés, hogy képtelenek versenyezni mindazokkal, akik szemet vetettek partnerükre, és el akarják csábítani.
 
A kishitű embernek rögeszméje a rivalizálás, és a szeretett lény elveszítésének lehetősége. Olyan, mint aki bűnt követett el, és azt hiszi, rendőr lesi minden sarkon. Vagy olyan, mint akit gyerekkorában mumussal ijesztgettek, és sohasem tudja legyőzni a szellemektől, a kutyáktól vagy az egyedülléttől való félelmét.
A visszautasítástól, a szeretethiánytól, következésképp a leértékelődéstől való rettegése olyan erős, hogy egész életében szenved tőle.
 
Szükségszerű-e a féltékenység?
 
Sokan állítják, hogy a féltékenység természetes emberi magatartás, mivel annyira gyakori jelenség. Megtalálható mindenütt a világon. A művelt európai gyakran éppoly féltékeny, mint a kanadai prémvadász. Az egyetemi tanár éppúgy megretten a feleségének szánt bóktól, mint a kikötői rakodómunkás. A szépeket épp annyira fölzaklatja a partnerüknek szentelt figyelem, mint a csúnyákat. Ezért is lesz mindig is népszerű a féltékenységi teszt az emberek körében.  A féltékenység nemcsak a felnőtt férfi nő kapcsolatban fordul elő. Gyakran megnyilvánul testvérek között is. A testvér versengés leghíresebb példája Káin és Ábel története. Gyakran előfordul a családban, hogy a legidősebb gyermek féltékeny a legfiatalabbra, akit sok esetben el is kényeztetnek.
A féltékenység legyőzésében kulcsszerepet játszik a düh, a bosszúság és a felindultság kordában tartása.
 
Az ember meg tud változni. Ha valaki harminc éve küszködik egy problémával, az még nem jelenti azt, hogy örökre így marad. Pusztán annyit jelent, hogy az évek során rögzült egy rossz szokása. De amit egyszer valaki megtanult, azt el is tudja felejteni. Ez vonatkozik a dohányzásra, az italozásra, a körömrágásra, a teniszadogatás technikájára csakúgy, mint a féltékeny magatartásra.
Ha valaki évekig azt mondogatja magának, milyen fontos, hogy szeressék, akkor ez beépül pszichés rendszerébe, így csak akkor érzi magát valakinek, ha szeretik és valahányszor elismétli magának ezt az ostobaságot, újra meg újra féltékeny lesz és kisebbrendűségi érzései támadnak.
 
Van rá esély csak tényleg akarni kell, hogy elmuljon a féltékenység, s belássa, azt, amit Gayle Forman így fogalmazott meg: féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén.
 
A féltékeny partner nem azért ilyen, mert fogadott gyerek volt, vagy középső gyerek, és így tovább. A féltékenység abból származik, amit ma állít e múltbéli körülményekről. És ha felhagy ennek az ostobaságnak az ismételgetésével, akkor a féltékeny érzés sem tér vissza. Ha változtat azon, amit bebeszél magának, akkor reakcióit is meg tudja változtatni, akár fokozatosan, akár hirtelen. Mindenesetre mindkét fél képes a változásra





További bejegyzések


Féltékenység
| 2 évvel ezelőtt
Féltékenység
Női vonzódás
| 1 évvel ezelőtt
Női vonzódás
Szakítás
| 1 évvel ezelőtt
Szakítás

A hozzászólási lehetőséget ideiglenesen lezártam. Ha kérdésed vagy hozzászólásod van a bejegyzéssel kapcsolatban, keress meg közvetlenül a kapcsolat menüpont allatt található ürlap segítségével.