Szex párkapcsolatban

Dátum: 2019-09-12 20:33:24 | Kategória: Férfiaknak és nőknek is | Balogh Róbert
A poszthoz tarozó kép

Szex párkapcsolatban

 

Többek közt érdekességek mellett az alábbi témák lesznek: szenved-Éjjel, a nemi vágy, szexuális kizárólagosság, a vágy hormonja, miért ébred bennünk nemi vágy, ha beleszeretünk valakibe, szexuális meghittség, a „jó" szex és a tartós kapcsolat, mítoszok a szexben és az ágyunkban, a szexuális vágy természete, miért szorul a nőknél háttérbe a szexuális vágy?, mi a szexualitás csökkenésének oka, a nők tulajdonképpen szeretik a szexet, szenvedélyes monogámia, a nők és a szex, a jó szex jelentősége,

a nők és a gyors szex, a szex kényes egyensúlya,

mi a teendő, ha a nőt nem érdekli a szex, amitől jó lesz a szex, a szexuális polaritás, szex, illetve beszélgetés kezdeményezése és ha a férfi nem kezdeményez többé szexet.

 

E témához az alábbi írást is javaslom elolvasni:

A boldog párkapcsolat feltételei

https://www.megerzestarskereso.hu/ferfiaknak-es-noknek-is/bejegyzes/boldog-parkapcsolat-feltetelei

 

 

A szexualitás valójában az életünk minden más, szexmentesnek tűnő dimenziójába van mélyen beágyazva, oly sok átláthatatlan, megfejthetetlen átfedéssel, hogy életünkből jól körülhatárolt zárványként kiemelni szinte lehetetlen. A szexualitás jelen van születésben és halálban, testünkben és lelkünkben, jelenünkben és múltunkban, szerelmi, rokoni és baráti kapcsolatainkban. A szexualitásunkban pedig benne van minden érzelmünk, vágyunk, örömünk és bánatunk, a gyerekkorunk, a szerelmeink, társas élményeink és borzasztó magányunk; minden gyönyörünk és fájdalmunk.

 

A szerelmi ügyek, a nemiség és a szexualitás az emberiség létezése óta sok baj forrása. Betegségek, háborúk és  gyilkosságok. mi minden történt és történik ma is a szex érdekében vagy ellenében! Sokan persze azt mondják, hogy valójában a pénz a világ igazi mozgatórugója. De melyik is volt előbb? És az a sok pénz mire is kell?

 

Szex: mennyi emberi érzést és viselkedést olvaszt magába ez a rövid kifejezés. Bárhol legyünk is - zsúfolt tömegközlekedési eszközön, kórházban vagy bevásárlás közben -, ha elhangzik e szó, azonnal felkapjuk a fejünket, a további információkra és forrásukra irányítva figyelmünket. Maga a szó mindannyiunkban kelt valamilyen érzést, egy értékelő viszonyulást, azt azonban, hogy milyen érzelem jelenik meg, egyedi élettörténetünk, neveltetésünk, élményeink határozzák meg. A pszichológiában jól ismert jelenség, hogy nevünk elhangzása minden más beszédtartalommal szemben elsőbbséget élvez: a legnagyobb hangzavarban, zajban kihalljuk, sőt még álmunkból is felébredünk rá. Nevünk persze alapvető szerepet tölt be életünkben, ám amiképp ez az egyszerű orientációs, figyelmi „kísérlet" is bizonyítja, a szexualitás szintén központi jelentőségű, s nem pusztán biológiai funkciója folytán. A családi fészek benépesítésén túl a párkapcsolati köteléknek, az elköteleződésnek is fontos eleme, stressz- és feszültségoldó hatása közismert, s pironkodás nélkül jelenthetem ki: az ember által átélhető legmagasabb szintű örömélményt (is) nyújtja.

 

Az alapvető, párkereséshez kapcsolódó ösztönök mindegyike más-más agyi pályákat érint. Mind eltérő viselkedéseket, reményeket és álmokat keltenek, és mindegyik más-más vegyülettel társul. A nemi vágy elsődlegesen – a férfiakban és a nőkben is – a tesztoszteron hormonnal áll összefüggésben. A szerelem pedig a természetes stimulánsnak tekinthető dopaminnal, és esetlegesen a norepinefrinnel és a szerotoninnal kapcsolható össze. A férfi és nő közötti kötődés érzéseit elsősorban az oxitocin és a vazopresszin hormonok keltik.

  Ráadásul mindezen agyi rendszerek arra jöttek létre, hogy a reprodukció különböző aspektusait irányítsák. A nemi vágy azért alakult ki az evolúció során, hogy az egyéneket arra ösztönözze, keressenek szexuális egyesülést jóformán bármilyen, félig-meddig megfelelő partnerrel. A szerelem azért fejlődött ki, hogy a férfiakat és nőket arra sarkallja, párkeresési figyelmüket a preferált egyénre koncentrálják, ezáltal felbecsülhetetlen értékű udvarlási időt és energiát megtakarítva. A férfi és nő közötti kötődés pedig azért alakult ki, hogy képessé tegye az elődeinket arra, hogy legalább annyi ideig együtt éljenek ezzel a társsal, míg legkevesebb egy gyermeket együtt felnevelnek.

  Mindhárom agyi hálózat – a nemi vágyé, a szerelemé és a kötődésé – többcélú rendszer. A reprodukciós célon kívül a szexuális késztetés azt is szolgálja, hogy barátokat szerezzünk, megtartsuk őket, örömöt és kalandot éljünk át, megfeszítsük az izmainkat és megnyugtassuk az elménket. A szerelem arra ösztökél, hogy fenntartsuk a szerelmi kapcsolatot vagy éppen hogy egy másik személy iránt lobbanjunk új szerelemre, és válást kezdeményezzünk. A kötődés érzései pedig alkalmassá tesznek minket a gyermekek, családunk, barátaink és szerelmünk iránti mély szeretet kifejezésére.

  A természet konzervatív. Ha kitalál egy jó konstrukciót, kitart mellette, és használatát kiterjeszti más körülményekre is. Ám ezen összefonódó késztetések elsődleges célja annak a motivációnak a felkeltése, hogy szexuális partnereket keressünk magunknak, válasszunk közülük egyet, akibe belebolondulunk, aztán maradjunk vele érzelmi közösségben legalább addig, míg együtt felnevelünk egy gyereket – a párkereső játszma alapszabálya szerint.

 

A nemi vágy ősi emberi érzés. Teljesen kiszámíthatatlan. A szexuális beteljesülés iránti vágy bármikor felbukkanhat az agyunkban: autóvezetés közben, egy filmet nézve, az irodában, olvasás közben vagy a strandon álmodozva. Ez a késztetés egészen más, mint a szerelem érzése. A nyugati társadalmakban élő emberek nemigen keverik össze a szerelem eufóriáját és a szexuális kielégülés iránti vágyakozást.

 

Az igazi, boldog párkapcsolat feltétele a képesség az intimitásra, ami az én határainak megnyitási képességét jelenti. A másikért, illetve a másikkal való együttlétben fel tudjuk adni a kontrollt, képesek vagyunk átadni magunkat az alakuló helyzetnek. Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy kisgyermek szalad felénk, beleveti magát a karunkba, és eszébe sem jut, hogy esetleg nem kapjuk el. Nagyfokú bizalom szükséges ahhoz, hogy legbensőbb érzéseinket és titkainkat is meg tudjuk osztani a másikkal. Az intimitás kialakulásához nélkülözhetetlen bizalomhoz a természet maga is segítséget nyújt az oxitocin segítségével. Ez a hormon termelődik a szerelem fellángolása idején nőkben és férfiakban egyaránt - erősítendő az intimitás utáni vágyat és a kötődés kialakulását. Ugyanez az oxitocin segíti szüléskor a méh összehúzódásait és a szülést is.

  Egy kapcsolat megszületéséhez és fenntartásához tehát intimitásra - érzelmi, testi közelségre -, bizalomra és kötődésre van szükségünk.

 

Jó szex nélkül nincs jó párkapcsolat, de óhatatlan, hogy a vágy néhány év után csökkenni kezd - viszont, ha az ősbizalom nem sérül meg, az két embert bármeddig össze tud tartani. Mikor ezt az ősbizalmat megadod és megkapod - az az igazi párkapcsolat. Persze, ezért nagyon sokat kell dolgozni a résztvevőknek, ebbe nap mint nap rengeteg munkát kell beletenni.

 

  Freud, akárcsak sok más tudós és laikus, úgy vélte, hogy a szexuális vágy a szerelem központi eleme. Ez egy nem túlságosan új gondolat. Akik tanulmányozták a Kámaszútrát, az ötödik századi India szerelmi kézikönyvét, tudják, hogy az angol „love” (szerelem) a szanszkrit „lubh”, azaz „vágyakozni” szóból ered.

 

Kétségkívül jó oka van annak, hogy a szerelem érzését átszője a szexuális vágy. Elvégre ha a szerelmi szenvedély azért éledt elődeinkben, hogy párosodási energiájukat egy „különleges” egyedre összpontosítsák – legalább addig, amíg a megtermékenyülés befejeződik, akkor a szenvedélynek együtt kell járnia a szexuális vággyal.

 

Szexuális kizárólagosság

 

A szerelmesek szexuális kizárólagosságra is vágynak. Nem akarják, hogy „szent” kapcsolatukat kívülállók „megszentségtelenítsék”. Ha „csak egy barátnak” minősített partnerrel bújik valaki ágyba, többnyire nem nagyon törődik vele, hogy társa másokkal is lefekszik-e. Ha azonban egy férfi vagy nő beleszeret valakibe, és már érzelmi egyesülésre is vágyik, akkor mindenképpen azt akarja, hogy partnere szexuálisan hűséges maradjon – hozzá.

  A világ szerelmi történeteinek sokasága tanúskodik erről a szexuális birtoklási vágyról, illetve a szerelmes ember vágyáról, hogy fenntartsa a másik szexuális hűségét. Például amikor Trisztán elszakadt az aranyhajú Izoldától, a hasonló nevű, fehérkezű Izoldát vette feleségül legfőképpen azért, mert a nő korábbi szerelme nevét viselte. Ám nem volt képes elhálni a nászt vele. Amikor az arab legenda szerint Lajlát máshoz kényszerítették imádott Madzsnúnja helyett, ő is elkerülte a nászágyat.

A szexuális kizárólagosság iránti vágy talán két alapvető dolog magyarázhatja kialakulását: megvédte férfi elődeinket a „kakukktojástól”, vagyis hogy más gyermekét kelljen felnevelniük, illetve megóvta női elődeinket attól, hogy elveszítsék egy rivális felbukkanásakor a lehetséges férjet és gyermekük apját. A szexuális kizárólagosság lehetővé tette őseink számára, hogy megvédjék értékes génállományukat, miután szinte minden energiájukat és idejüket az imádott lénynek szánt udvarlásra áldozták.

  Ám az udvarlás ideje alatt a szexuális hűséget biztosító ösztön a szerelem egy kevésbé szimpatikus kísérőjelenségét is kiváltja: a Shakespeare által „zöldszemű szörnynek” nevezett féltékenységet.

 

Az érzelmi egyesülés vágya erősebb, mint a szexuális egyesülésé

  Még a szexuális viszony iránti vágynál és a szexuális hűség igényénél is fontosabb a szerelmes számára az imádott lénnyel való érzelmi egyesülés. A szerelem által fűtött férfi vagy nő azt kívánja, hogy kedvese hívja fel, és mondja azt neki, hogy „imádlak”, hozzon virágot vagy más kis ajándékokat, hívja el sportmérkőzésre vagy színházba, nevessen vele, ölelje át, és halmozza el figyelmével. A szerelmes áhítozik a viszonzásra. Az érzelmi egyesülésre való törekvés messze erősebb a puszta szexuális kielégülés vágyánál.

 

 

A vágy hormonja

 

„Édes a cukor is, de csak az ital buja” – tréfálkozott Ogden Nash. Az emberiség a Föld minden részén használ nemi vágyat serkentő afrodiziákumokat. Amikor a paradicsom először megérkezett Amerikából, az európaiak úgy hitték, ez a lédús, piros gyümölcs fokozza a szexuális étvágyat, ezért a „szerelem almájának” nevezték el. Cápauszony, madárfészekleves, az orrszarvú porrá zúzott szarva, curry, chutney, mandragóragyökér, csokoládé, hiénaszem, kaviár, kagyló, osztriga, homár, galambagy, libanyelv, alma, banán, cseresznye, datolya, füge, barack, gránátalma, spárga, fokhagyma, sör, izzadság – illatok, ízek és kenőcsök lenyűgöző garmadáját állították csatasorba, hogy segítségükkel az emberek ágyba csábítsák a vonakodó partnerüket.

  Az Erzsébet korban a bordélyokban szilvával kínálták a vendégeket, mert meg voltak győződve róla, hogy az serkenti a vágyat. Az elmúlt évszázadok során az arabok úgy próbálták befolyásolni a tétovázó nőket, hogy tevepúppal kínálták őket, ami szerintük felkelti a testi vágyat. Plinius azt írta, a víziló ormánya csodákat művel. Az aztékok a kecske és a nyúl testrészeinek tulajdonítottak szexuális varázserőt, mivel ezek az állatok gyorsan szaporodnak. A kínaiak képzeletét a tengeri meztelencsigák ragadták meg, aminek az a magyarázata, hogy ezek a különös állatok megnőnek, ha megérintik őket. Az európaiak a régmúlt időkben egy bizonyos Dél-Európában honos bogarat őröltek porrá, hogy fokozzák a szexuális vágyat – a csodalényt spanyol légynek nevezték

Az evés növeli a vérnyomást és a pulzusszámot, emeli a testhőmérsékletet, és néha megizzaszt – ugyanazokat a pszichológiai változásokat idézi elő, mint a szex. Talán ez az oka annak, hogy az emberek hosszú évszázadokon át különféle ételeket társítottak a szexuális izgalomhoz. A természet azonban csak egyetlen igazán hatásos anyagot hozott létre a szexuális vágy stimulálására: a tesztoszteront, illetve – kisebb mértékben – a tesztoszteron rokonának tekinthető más férfihormonokat.

  Ez az állítás egyértelműen igazolható is. Azoknál a nőknél és férfiaknál, akikben a tesztoszteron szintje magasabb, erősebb a szexuális aktivitás. Az erejük és energiájuk növelése céljából tesztoszteronnal kezelt férfi atlétáknál gyakoribbak a szexuális gondolatok, a reggeli erekció, a szexuális kapcsolat és az orgazmus. A tesztoszteront szedő középkorú nőkben is duzzad a szexuális vágy. Egy férfi libidója húszas éveinek elején éri el tetőpontját, amikor a tesztoszteron szintje a legmagasabb. Sok nő pedig az ovuláció idején érez erősebb szexuális vágyat, amikor megnő a tesztoszteronszint a szervezetében.

A tesztoszteron központi jelentőségű a szexuális étvágy felébredése szempontjából. És ez az ősi kémiai anyag képes teljesen elárasztani a gondolkodó agyat. A költő, Tony Hoagland így nyilatkozott a testi vágyról: „amíg vágy létezik, nem érezhetjük magunkat biztonságban.”

A férfiakra és a nőkre azonban más és más hat szexuális szempontból izgatóan. A férfiak számára fontos a látvány, őket a vizuális ingerek izgatják fel. Ők még fantáziálás közben is testrészek és a közösülés életszerű képeit idézik fel magukban. A kéjes nézelődés valószínűleg megemeli a szervezetben a tesztoszteronszintet.

 

A nőket többnyire jobban felizgatja egy-egy romantikus szó, kép, film vagy történet. A nők szexuális fantáziáiban gyakoribb a gyengédség, az elkötelezettség és az ismerős partnerrel létesített testi kapcsolat. A nők szívesen vetik alá magukat. Az amerikai férfiak és nők mintegy 70 százaléka fantáziál szeretkezés közben. De míg a férfiak képzelt történeteiben a hódításé a főszerep, a nők szexuális álmodozásaiban az aktív önátadás jellemző.

 

A hódításnak és a megadásnak azonban semmi köze a megerőszakoláshoz. A férfiaknak kevesebb mint fél százaléka élvezi azt, ha közösülésre kényszeríthet egy nőt, a nőknek pedig szintén kevesebb mint fél százaléka akarja, hogy rákényszerítsék a szexre. A nők mégis kétszer akkora gyakorisággal fantáziálnak arról, hogy „passzív”, és nem pedig „aktív” alanyai legyenek az aktusnak.

 

Miért ébred bennünk nemi vágy, ha beleszeretünk valakibe

?

Nos, azért, mert a dopamin, a szerelem bájitala stimulálja a tesztoszteron, a szexuális vágy hormonjának kiválasztódását. A megemelkedett dopaminszint, valamint a szexuális izgalom, a közösülés gyakorisága és a pozitív szexuális működés közötti összefüggés közismert.

A dopamin növeli a nemi vágyat. Ha depressziós férfiak vagy nők olyan gyógyszert szednek, amely növeli az agyban a dopaminszintet, rendszerint fokozódik bennük a szexuális késztetés.

A dopamin és a tesztoszteron közötti pozitív kapcsolat magyarázatot adhat arra is, hogy mitől érzik magukat az emberek olyan vonzónak, amikor nyaralni mennek, kipróbálnak valami új módszert a hálószobában, vagy egy új partnerrel létesítenek szexuális kapcsolatot. Az újszerű élmények megdobják a dopaminszintet az agyban, ennélfogva a nemi vágy agyi folyamatait is beindíthatják.

 

A szexuális késztetést egy másik stimuláns is fokozhatja, amely valószínűleg szerepet játszik a szerelem érzésének alakulásában is: a norepinefrin. Az „ajzószerként” vagy „gyorsítóként” ismert amfetaminokat fogyasztó függők azt állítják, szexuális késztetésük állandósul. Ez a frissesség vélhetően ugyanazzal a biológiai egyenlettel magyarázható: az amfetaminok jelentős mértékben fellendítik a norepinefrin (és a dopamin) termelődését. A norepinefrin pedig fokozza a tesztoszteron termelődését.

 

Szexuális meghittség

 

  A szexualitás is lángra gyújthatja a szerelmet. A szex kifejezetten jót tesz, ha olyan emberrel vagyunk együtt, akit kedvelünk, az időzítés is megfelelő, és élvezzük is ezt a testedzési és önkifejezési formát. A simogatás és a masszírozás serkenti a nyugalmat okozó és a kötődés érzését előidéző vegyületek, az oxitocin és az endorfinok termelődését. A szex segít a bőr, az izmok és egyéb testszövetek feszességének megőrzésében. Az újdonság és az izgalom érzését nyújtja. Az orgazmus folyamán az agyban a nőknél oxitocin, a férfiaknál pedig vazopresszin szabadul fel, amelyek szintén a kötődés érzését erősítik. Azonban a szexuális kapcsolat nem csak arra jó, hogy megnyugtasson, hogy megfeszítse az izmokat és örömöt adjon. Gyakran társul hozzá megemelkedett tesztoszteronszint is, a tesztoszteron pedig elősegíti a dopamintermelést, amely – mint tudjuk – a szerelem fűtőanyaga.

 

Furcsa módon maga az ondó is hozzájárulhat a szerelmi szenvedély felkorbácsolásához. Gordon Gallup pszichológus és kollégái kiderítették, hogy a spermát is tartalmazó folyadékban dopamin és norepinefrin is megtalálható, továbbá egy tirozin nevű aminosav, amelyre az agynak a dopamin előállításához van szüksége. Az ejakulátumban található tesztoszteron is, amely fokozza a nemi vágyat, valamint különféle ösztrogének, amelyek a női szexuális izgalmi állapotot és az orgazmust, továbbá oxitocin és vazopresszin, amelyek a partnerrel való egység érzését erősítik. Még bizonyos tüszőérést és sárgatestképződést serkentő hormonok is maradnak közösüléskor a hüvelyben, amelyek a nők menstruációs ciklusát szabályozzák. Ezek közül nem mindegyik tud közvetlenül bejutni a véráramból az agyszövetbe, némelyikük nem képes áttörni a vér–agy gátat. Valamilyen módon azonban ezek is hozzájárulnak a szerelem érzésének kialakulásához.

Megállapították, hogy az ondó a nők depressziós tüneteit is enyhíti. Ennek több oka is lehet. Az ondó béta-endorfinokat tartalmaz, amelyek közvetlenül el tudják érni az agyat, és nyugtatják a testet és a szellemet, tehát Az ondó mindhárom alapvető társválasztási késztetés lényegi elemeit tartalmazza: a nemi vágyét, a szerelemét, és a férfi-nő közötti kötődését. Nem csoda, hogy a nők kevésbé depressziósak, ha szeretkeznek, és ezáltal hozzájutnak ehhez a folyadékhoz, sőt, talán még a szerelemre is fogékonyabbakká válnak.

 

„A Bőség – Szépség”? – vallja William Blake. Mindkét nem a boldog partnerhez vonzódik. Talán azért, mert természetünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy utánozzuk a körülöttünk levő embereket. Ha a másik ember mosolyog, önkéntelenül mi is elmosolyodunk, még ha csak futólag is. A mosoly pedig olyan arcizmokat mozgat meg, amelyek idegi ingerületeket küldenek az agyba, ezek pedig örömre késztetnek bennünket. Szóval ha új, kalandos és szexi dolgokat eszelünk ki, amelyeket választottunkkal csinálunk, közben feltétlen oltsunk magunkra boldog arcot! Örömérzetet válthatunk ki így szerelmünkben – és ezzel fellobbanthatjuk benne is az ősi tüzet.

 

A szex mint meghittség

 

A szex is kiválthatja a meghittség érzését – és a szerelem eksztázisát. A férfiak négyszer nagyobb valószínűséggel tesznek egyenlőségjelet a szexualitás és az érzelmi meghittség között, mint a nők. Ez a férfiperspektíva is a darwini logikára épül. A koitusz garantálja a férfi számára a fajfenntartást: ha a partnerét teherbe ejti, átörökíti DNS-ét a jövőbe. Bár a férfiak tudatosan gyakran nem törekednek arra, hogy gyerekük szülessen, az evolúció során szemmel láthatóan tudat alatt beléjük rögzült, hogy a szexuális viszonyt a meghittség, a gyengédség és az együttlét lényegének tekintsék.

 

A nők arról számolnak be, hogy nagyobb meghittséget éreznek partnerükkel, ha a szeretkezés előtt beszélgetnek. Egy nő valószínűleg azért tekinti meghittnek a közösülés előtti csevegést, mert számára ez azt bizonyítja, hogy szerelme képes meghallgatni őt, figyel rá, türelmes és támogató, képes visszafogni a nemi vágyát – márpedig ezek a jegyek mind nagyon fontosak voltak női őseink számára is.

  Bárhogy is nézzük, ha a dolgok jól mennek, a szexualitás örömöt és elégedettséget okoz.

 

 

A „jó" szex és a tartós kapcsolat

 

Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre föfrfref

Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet; és öntsd csókodba minden ízedet; és öntsd csókodba minden tüzedet, és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.

 

Ó, panaszkodol? Nesze hát, nyugodj meg, tíz másikkal csordítom mézüket.

Törje ez a csókverés-élvezet boldog útját a féktelen gyönyörnek. Életünk így lesz kétszer kétszeres: kiki maga s a maga párja lesz.

Hadd legyek, édes, őrült olykor-olykor: émelyít, betegít a fegyelem, s nem örülök igazán sohasem, csak ha valahogy kitörök magamból.

 

(Louise Lábé, Szabó Lőrinc fordítása)

 

A szexet gyakran emlegetik kulcsfontosságú területként a jó házasság, a jó kapcsolat receptjét kutatva. A szex a párkapcsolatban nem „csak" egy összetevő a sok közül, hanem az összeshez szervesen kapcsolódik, egyben fokmérője is lehet a kapcsolat kevésbé erotikus vagy épp teljesen szexmentes szféráinak. Ha a hétköznapi rutinban a felek kicsit is szürkébbnek látják egymást, ha zavaróvá válik, hogy legtöbbet az otthon megszokott terében vagyunk együtt, ha napközben pénzügyi, munkahelyi gondok feszítenek, ha konfliktusaink vannak egymással, ezek nagy valószínűséggel meg fognak jelenni este az ágyban is. Szexualitásunk minősége, a szexre való ráhangoltság és a vágy zömében a fejünkben formálódik. Minden, ami a figyelmünket eltereli, legyen az érzelmi, intellektuális természetű vagy csak egyszerűen „helyfoglaló" hétköznapi tennivaló, hatással van a bennünk dolgozó vagy épp szunnyadó szexuális vágyra.

 

Mítoszok a szexben

 

Ha a párkapcsolat „szexuális zavarairól" beszélünk, akkor mindenképpen érdemes megnézni, milyen is az a társadalmi és kulturális közeg, amiben élünk, amiben a kapcsolatainkat alakítjuk, ami a szexualitásról való gondolkodásunkat formálja. Sok párkapcsolati probléma hátterében olyan konfliktusok állnak, amelyek abból fakadnak, hogy az életünk egészen máshogy alakul, mint ahogy szerintünk alakulnia kellene. A szexualitásban, éppúgy, mint a társas kapcsolatok terén, rengeteg norma, vélt vagy valós elvárás vesz körül bennünket. A szexualitás a legritkább esetben annak a két, egymást szerető felnőtt embernek a magánügye, akik magukra csukják az ajtót. A helyzetet bonyolítja, hogy ezek a legtöbb esetben nem valami külső autoritás által ránk szabott és ellenőrzött elvárások, hanem a szocializáció során intemalizált kulturális kódok. Ahogy felnőttkorunkra a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások java részét is belsővé tettük vagyis függetlenül attól, hogy rákérdez-e bárki is, mi magunktól várjuk el, hogy nőként, férfiként így vagy úgy viselkedjünk egy szituációban, ugyanígy a szexualitás is tele van olyan elvárásokkal, amelyeket kötelezőnek, de legalábbis igaznak vélünk. Bármi konkrét „zavar", de inkább úgy fogalmaznék, hogy zavaró párkapcsolati szituáció főbb kereteit ezek az elképzelt vagy valós elvárások, a szexualitás mítoszai jelölik ki. Az a tény, hogy nem arra figyelünk, ami velünk, a párunkkal vagy a kapcsolattal valójában történik, hanem arra, hogy hogyan kellene lennie, igen sok energiát visz el, és a legritkább esetben szolgálja a kapcsolat fejlődését. Milyen mítoszokról beszélek? Több száz oldalra valót lehetne belőlük felsorolni, amelyeket szinte mindenhol lehet hallani: médiában, metrón vagy piacon, de éppúgy jelen vannak a nyilvános szakmai diskurzusokban, mint a laikus beszélgetésekben. Nyilván mindenki hallotta már például azt a panelmondatot, hogy „ne aggódj, ha szeretitek egymást, akkor a szexszel minden rendben lesz". A legtöbb romantikus filmben, ha az ágyjelenethez érünk, minden hangulatvilágításba kerül, a felek tökéletes testűek, minden beállítás ideális, szeretkezés közben nem beszélnek, nem nevetik el magukat, nem feszengenek, pláne nem bénáznak, mindenki profin tudja a dolgát. A valóságban ez a legritkább esetben van így, főleg a kezdetek kezdetén, amikor lehet, hogy szenvedély van, de egymás testének, vágyainak, működésének ismerete még hiányzik. Ezek java része áthidalható, ha őszintén, nyíltan tudunk beszélgetni a szexről. Arról, hogy kinek mi esik vagy mi nem esik jól. Áthidalható azzal, hogy megmutatjuk magunkat, tanítjuk, bevezetjük a másikat a saját szexualitásunk birodalmába. Ehhez persze le kell vetkőznünk testi és lelki gátlásainkat, valamilyen mértékig érdemes tisztában lennünk saját testünkkel és érzelmeink működésével, és nem utolsósorban képesnek kell lennünk mindezeket kommunikálni a kedvesünknek. Egy házasságban vagy hosszú távú párkapcsolatban ez igen jó módja lehet az „alapozásnak". Sok dől el azon, hogy milyen rutinok, milyen közös alapszabályok íródnak az első időszakban. Sok párkapcsolatban a későbbi problémák megoldása során derül ki, hogy több dolgot már az elején sem osztottak meg a felek egymással. Az elején elhallgatott titkos vágyakat vagy éppen érzelmi-testi rossz érzéseket később már sokkal nehezebb felhozni, megosztani, még inkább megbeszélni. Sokan éppen azért, mert az udvarlási időszakban valamilyen képnek akarnak megfelelni, nem adják őszintén önmagukat, eközben a másikkal és a lehetséges forgatókönyvekkel kapcsolatban elvárásokat támasztanak. Ez könnyen vezet olyan csapdahelyzethez, hogy a felek belemerevednek kezdeti szerepeikbe, és később már ha akarnak sem tudnak kilépni ezekből. Sok olyan mondatot hallok, hogy „nem mondom el neki, mert nem bírná el", vagy „mert csalódást okoznék", vagy „nem ilyennek ismertelek meg". Spekulálunk ahelyett, hogy kérdeznénk, ahelyett, hogy feltárnánk a félelmeinket, megbántottságunkat, vágyunkat, bármi bennünk munkáló érzelmet. Mintha egy párkapcsolat nem két felnőtt, felelős ember szerződése lenne. Sokan attól félünk, hogy elveszítjük a másikat, ha megmutatjuk az igazi arcunkat. Pedig az a szomorú, hogy ez a hozzáállás bármennyire is kényelmesebb, biztonságosabb útnak tűnhet az elején - később nagyban korlátozni fogja a kapcsolaton belüli játékterünket. Ez lehet az egyik ok, amiért nem tudjuk egymást követni a változási folyamatainkban. Ez a kezdés valóban vezethet ahhoz, hogy elveszítjük a másikat, és ami talán a legproblémásabb: úgy veszítjük el, hogy közben mindketten ugyanabban a kapcsolatban élünk. Ha az elején nem ismerjük meg egymás és a magunk vágyait, ha nem merjük azokat a partnerünkkel megosztani, ha nem tudjuk reálisan felmérni, hogy eleve milyen hasonlóságok és különbségek jellemeznek minket a konkrét szexuális helyzetekben, az együttléteink gyakoriságára vonatkozóan vagy a vérmérsékletünkben, akkor nehéz lesz a szerelem múltával, vagy a közös életünket ért kihívásokkal szembenézve felidézni a kiinduló „ideális" szexuális életünket, amit visszavágyunk.

 

Mítoszok az ágyunkban

 

Hiszem, hogy egy hosszú távú kapcsolatban akkor tud jó lenni - és ami még fontosabb, jó maradni - a szex, ha a felek kellőképpen nyitottak, el tudják engedni az egymásra és önmagukra vonatkozó elvárásaikat, ha ki tudnak lépni a felszínes „hogyan kellene", „hogyan illene" sémákból, ha a szexet játéktérként, lehetőségek birodalmaként, és nem egy újabb megfelelési terepként élik meg. Ezt a gyakorlatban megvalósítani igen nehéz feladat. Ezen a ponton kell megint hangsúlyoznom, hogy nem lehet a szexet önálló zárványként kezelni, hiszen ez a fajta nyitottság éppúgy kellhet a lelki, érzelmi erő megőrzéséhez, az intellektuális összhanghoz, ahhoz, hogy a kapcsolat minden téren fejlődőképes maradjon. Ekkor adódhat lehetőség arra is, hogy akár a gyerekkorunkból vagy előző kapcsolatainkból hozott traumáinkat, negatív élményeinket se úgy vigyük be a párkapcsolatba, hogy az eltávolítson egymástól bennünket, de úgy, hogy az intimitás, a testi kontaktus zsigeri módján lehetőséget adjon a belső utak fejlődésére, gyógyulásra, önerősítésre is. De ehhez valahogy ki kell zárni a külvilágot, legalábbis kellő távolságtartással érdemes kezelni például a szexualitással kapcsolatban közszájon forgó hiedelmeket. Ilyen minden megfeleléssel kapcsolatos szexuális mítosz minden olyan elvárás, ami arról szól, hogy az ágyban is éppúgy teljesítenünk kell, mint az életünk más területein. Ezeket az elvárásokat erősíti minden hirdetés, magazin, szakmai beszélgetés, amiben elhangzik, hogy „hogyan legyünk jó szeretők", „hogyan tegyük boldoggá a nőt", „hogyan csábítsuk el a férfit" satöbbi. Nagyon jó lenne felszabadítani nőket és férfiakat egyaránt az alól a mitikus teher alól, hogy kötelező szexelni, hogy állandóan a másikra kell figyelni, hogy ügyesnek kell lenni, hogy a másikat mindenáron el kell juttatni az orgazmusig. Ezek erősen összefüggenek azzal, hogy ennyire szexualizált világban élünk, amiben szigorúan csak testi ügyként, „lepedőakrobatikaként" tekintünk a szexualitásra. Ha nem így lenne, akkor nem lenne ennyi cikk, könyv nők és férfiak testén lévő titokzatos „G", „PS", „P", „U" és egyéb pontokról, nem lennének viccesen egyszerű használati leírások és tippek ahhoz, hogyan lehet valakit orgazmushoz juttatni. Akkor a népszerű szövegekben is több helyet kapnának az emberi szexualitás mérhetetlenül bonyolult természetének árnyalt leírásai. Mert aki él, szeret, és tapasztalta a testi szerelmet, az pontosan tudja, hogy az orgazmushoz, de még inkább a gyönyörteli szexuális együttléthez mennyi minden kell még azon túl, hogy rátaláltunk a bizonyos sokat cikkezett nagybetűs pontokra. Nem véletlenül foglalkoztat oly sokakat éppen az orgazmus, és nem véletlen, hogy nincs konszenzuális tudás annak természetét illetően. Mint ahogy az emberi szexualitás java részével kapcsolatban megoszlanak még a szakmai vélemények is. Éppen azért, mert egyénenként változó a szexuális tapasztalás, az élmény, pusztán maga a megélt fizikai érzékelés is. Lehet tudományos kijelentéseket tenni az anatómiai felépítésünkről, az idegpályákról, a hormonok szerepéről, és meg lehet ismerni az egyének életét befolyásoló szexuális normákat, vallási előírásokat, értékrendeket, kulturális kódokat. De a legkevésbé lehet hozzáférni ahhoz, hogy mindezek hogyan állnak össze egy-egy ember személyes életében. Hogy abban milyen szerepe van az érzelmeknek, a legfinomabb tapasztalásoknak, hogy a különböző találkozások, interakciók hogyan befolyásolják az adott pillanat élményét. Ha csak a testi érzékelésnél maradok, talán a legegyszerűbb példa, hogy nincs két ember, aki ugyanúgy reagálna a csiklandozásra, vagy ugyanúgy érezné az ízeket, illatokat. Ezek olyan testi ügyek, amiben hiába ugyanaz az anatómiai felépítés a szubjektivitás oly mértékű, hogy maga az élmény is nagyon nehezen megosztható. Miért is gondoljuk, hogy akkor éppen a szexualitásban - ahol fokozottan jelen van a neveltetésünk, az értékrendünk és az érzelemvilágunk ugyanez máshogy működne? Miért gondoljuk, hogy lehet általános igazságokat megfogalmazni egy olyan komplex fizikai, hormonális és lelki folyamatok finom összjátékaként megvalósuló jelenség esetében, mint például a női orgazmus? De azt hiszem, ugyanez elmondható azokról, a mára már medikalizált „szexuális zavarokról" is, mint például a korai magömlés vagy az erekciós problémák.

 

Nekünk legyen jó!

 

Hiszem, hogy a szexuális együttlétek minden párnál főleg a tartós kapcsolatokban sokkal színesebbek, változatosabbak, koreográfiájukban és céljukat tekintve is sokrétűbbek annál, minthogy egy sematikus előjáték behatolás orgazmus klasszikus szexuális aktus modellre lehetne redukálni őket. Élethelyzettől, napszaktól, kedvünktől, érzelmi állapotunktól, fizikai erőnlétünktől függően mindig másra vágyunk, és az együttlétek is mindig másról szólnak. Van, hogy egy pucér összebújásban megtalált ölelés, intimitás az, amire éppen szükségünk van. Van, hogy egy fergeteges dugás. Lehet, hogy épp ki akarunk próbálni egy új játékot, pózt, helyzetet. Nagyon felszabadító lehet, ha nem úgy gondolunk a szexre, mint amiben létezik egy helyes útmutató kézikönyv, amit ha jól betanulunk, akkor egy életre kipipáltuk ezt a dolgot. Jó esetben a szex nem feladat, hanem gyönyör és játéktér. Ha csak külső rutinokra hagyatkozunk, az a legritkább esetben fog vágyat szülni, a legritkább esetben engedi a fejünket a vágyra hangolódni. Nem fog inspirálni, és könnyen vezet oda, hogy a szex napi kötelező gyakorlattá válik pedig lehetne a kapcsolat energiatermelő háztartásának legfőbb színtere is. Mennyire más meztelenül összebújva, egymás illatában beszélgetni akár az aznapi vagy másnapi eseményekről, mint feszülten a konyhában ácsorogva vagy két feladat elvégzése között! A kapcsolat összminősége, általános fejlődési képessége és a szexhez való személyes viszonyunk nagyban meghatározza, hogy egy hosszú távú párkapcsolatban a szexualitás hogyan reagál majd magából a hosszú távból adódó kihívásokra. A felek közötti párbeszéd képessége, az elfogadás, a humor, a nyitottság segíthetnek szembenézni azokkal a helyzetekkel, amelyek legtöbbje teljesen váratlanul állít szembe bennünket egymással és saját magunkkal. A kezdeti szenvedély időszakában még nehéz elképzelni, hogy az egyik legalattomosabb veszélyforrás a jó szexre épp az oly nagyon vágyott boldog hétköznapok monotóniája: a rutin, amelynek során az együtt eltöltött idő észrevétlenül kicsit elszürkül, amikor a közös élettér, a feladatok, a tennivalók valahogy más megvilágításba helyezik a másikat, mint ahogy az a kezdeti találkozások alkalmával volt. Azt pedig minden gyakorló házaspár pontosan tudja, hogy folyamatos ünnepet generálni az év 365 napján nem kis feladat. Azt tapasztalom, hogy a párkapcsolati szex első igen komoly kihívása sokaknál a gyermekvállalás. Ez az az időszak, amikor nagyon sokféle, intenzív, de legfőképpen kiszámíthatatlan esemény ér bennünket, amik komoly kihívást jelentenek még a legstabilabb kapcsolatok számára is: a nők életében bekövetkezett testi, hormonális, érzelmi, egzisztenciális változások; a szülővé válás pszichés és társadalmi folyamatai. Mindazok a „praktikus" nehézségek, amikkel a párkapcsolat hirtelen szembe találja magát: az intimitás, az érzelmi viszonyok megváltozott terei, a fizikai erőnlét kritikus határai, a konstans fáradtság, a logisztikai feladatok, a várandósság, szülés, gyermekágy és szoptatás élményeiben való részvétel, az apák számára pedig az ebből való kimaradás konfliktusai, és még sorolhatnám. Ez egy olyan érzékeny periódus, amely meghatározó lehet a kapcsolat folytatása szempontjából. Sokan erre az időszakra datálják, amikor először szembesülnek azzal, hogy nem egyformák a szex terén az igényeik, nem ugyanabban a ritmusban és mértékben alakul a szexuális vágyuk. Még ha ez valójában a korábbi időszakokban is így volt, akkor is fontos lehet, hogy a felek ezt az állapotot ne a sérelmek, hiányok, elhallgatott vágyak, frusztrációk dédelgetésével vagy felhánytorgatásával éljék meg, hanem a helyzet megértésével, folyamatos párbeszéddel tudjanak ezen az időszakon átlendülni. És persze az élet a továbbiakban is sok kihívást tartogat, sok olyan sejthető vagy váratlan eseményt, amelyek kihatnak a szexualitásunkra is. A stressz, krízisek, testi változások, betegségek, megváltozott életkörülmények nemcsak a kapcsolatban általában, de az ágyunkban is megjelennek.

 

 

„Semmit nem tudok a szexről, mivel mindig férjnél voltam."

 

(Gábor Zsazsa)

 

Mégis, a szexuális vágy hiánya az egyik leggyakrabban megjelenő panasz a szexuálterápiákban. Amerikai adatok szerint a 18-29 éves fiatal nők közel egyharmada (32%), s az ugyanilyen életkorú férfiak 15%-a a vágy hiányáról számol be. Egy németországi felmérésben a 18 év feletti nők majdnem fele (46%) pedig azt a választ adta, hogy inkább kibírná szex, mint internet nélkül egy hónapig. Mit rontunk akkor (ennyire) el?

 

Ez a körkép fontos, mivel Janus-arcú kultúránk mindenhol jelen lévő és masszív erotikát sugárzó üzeneteivel azt az érzést ülteti el bennünk, hogy mindenki birtokában van a titoknak, csak épp mi vagyunk tudatlanok és suták. Noha szinte mindannyian nagyrészt ugyanazon szexuális és párkapcsolati problémákkal küzdünk, azt az illúziót kelti bennünk, mintha csak velünk lenne baj. Ha én, a fogyasztó nem érzem rosszul magam, akkor nem is követek el mindent  és vásárolok meg minden terméket, hogy szenvedélyben szegény, sikertelen nemi életemet feltupírozzam. Ezért adható el minden termék és szolgáltatás, amely azt a kimondott vagy kimondatlan ígéretet vetíti felénk, hogy általa szexisebbek, vonzóbbak, kívánatosabbak lehetünk, összességében izgalmasabb lesz a szexuális életünk. Ez tudatosan kreált illúzió, a fogyasztóteremtés eszköze. Saját magunkat és szexuális kapcsolatainkat automatikusan a felkínált ideálokhoz mérjük, s ettől egyre rosszabbul érezzük magunkat a saját bőrünkben. Ráadásul minél inkább feszengünk, szorongunk, annál kevésbé tudunk róla beszélni,  viszont annál többet vásárolunk a megváltást ígérő termékekből. Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást".

 

A filmekben szinte soha nem látni olyat, hogy egy középkorú házaspár szeretkezne, ez a média számára „unalmas", szinte tabu téma. Ellenben a fiatalok és a „tilosban járók" szenvedélyes együttléteit gazdagon ábrázolja. Mit sugall mindez felénk? Hogy igazán szenvedélyes viszony csak a házasság keretein kívül képzelhető el, valamint mintha a szex kizárólag a fiatalok privilégiuma lenne. Riadtan vágyunk hát fiatalok maradni, vagy pedig lemondunk életünk egy fontos szeletéről, s elhisszük, hogy nekünk ez már nem jár, nem való. A média legfontosabb célpontja önértékelésünk: már egy közel félórás tévénézés is (a távirányító random kapcsolgatása mellett) kimutathatóan romboló hatással bír önértékelésünkre. Hölgyek esetében elsősorban a „tökéletes" és csábító külsejű női szereplők látványa támadja az önbecsülést, míg a férfiaknál a macsó küllem mellett a fantasztikus, heroikus teljesítmények okoznak észrevétlenül sérüléseket az énképben. A női szereplők - akikért a férfiak meghalni is képesek - egy helikopteres menekülésből vagy többhetes sivatagi túrázásból is kifogástalan sminkkel és frizurával (olykor karcolásmentes körömlakkal) keverednek ki; míg a férfi főhős szisszenés nélkül húz ki vasrudakat az oldalából, felhőkarcolók között szökdécsel, és több sebből vérezve is gondolkodás nélkül odébb tol egy repülőt. Mi ez, ha nem illúzió, amire először még mosolyogva „rácsodálkozunk", aztán egyre inkább megszokottá válik, hasonlóképp, ahogy megszoktuk az erőszak látványát is a televízióban, és egyre inkább természetesnek vesszük. Ez a média realitása, ami azonban átállítja az optikánkat, megváltoztatja értékítéletünket: tudattalanul ehhez mérve rangsoroljuk önmagunkat és társunkat is. Az átlagnál csinosabb hölgyeket ábrázoló fényképek megtekintése után a férfiak saját partnerüket jóval gyengébb külsejűnek, magukat pedig sokkal pechesebbnek ítélik meg. A női külsőt és a férfiteljesítményt bombázzák ezek a képi hatások, mi pedig önértékelésünk restaurációja végett „tesszük a dolgunkat", és vásárolunk. Szinte minden elképzelhető termék eladható, ha állítólagos fogyasztó hatása van - hasonlóképp, ahogy az USA bestsellerlistáján az első tíz kiadványból átlagosan négy a „hogyan fogyjunk le" kérdéskörben íródott. A férfi vizuális típus a szexben, az erotikus képek indítják be a szexuális érdeklődését. Azonban, ha ezekkel a kultúra által sugalmazott irreális képekkel és mértékekkel átkalibráljuk a férfi per-ceptuális apparátusát (vagyis azt, hogy mi az, ami vonzó, és mi az, ami nem), átállítjuk azt a rendszert, ami a férfi szexuális izgalmát kiváltani képes, ezzel közvetve a párkapcsolatokba avatkozunk be.

 

A szexuális vágy természete

 

„Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,

Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak."

 

(Ady Endre)

 

Mert mi is a szexuális vágy valójában? A klinikai szakirodalom gyakran a libidó fogalmát használja rá szinonimaként, Freud ösztönkoncepciójából az életösztön energiájára utalva. A szexuális vágy valójában egy igen komplex jelenség, mely magába foglalja a szexualitással kapcsolatos gondolatokat, fantáziákat éppúgy, mint a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is. Hogy mi az, ami ezt a „vázat" tartalommal tölti meg, s milyen meghatározói vannak, leginkább három szinten ragadható meg:

 

1. Biológia hajtóerő: ereje nagyrészt örökletesen meghatározott, azonban tanult tényezők erősen befolyásolják, így korlátozását vagy elfojtását (lásd absztinencia, szüzességi fogadalom vagy a papi cölibátus), „keretek közt tartását" minden kultúra és vallás előírja, szabályozza.

 

2. Motiváció: az egyénre jellemző, azonban főképp az adott kapcsolati dinamika része, így akár a párkapcsolat maga is „ok" lehet a szexre - például „elvárja", „úgysem hagy addig nyugton". Ám ugyanígy motivációt jelenthet a másik megtartása vagy a neki való örömszerzés is.

 

3. Megkívánás, vágy: kulturális hatások igen erősen meghatározzák, hogy mi az, ami kiváltja, milyen legyen számunkra az „igazi férfi" vagy a „vonzó nő". Nemi szerepelvárásokat is magába foglal. Sokszínűségére példa, hogy míg nyugati civilizációnk asszonyai önsanyargató koplalással, testedzéssel és egyéb praktikákkal igyekeznek a konfekcióméretek által meghatározott ideális testalkat felé közelíteni, addig földgolyónk más területein a szépségideáit a bugyira csüngő has és a hosszú kebel jelenti, s az edzőtermet a hizlalóházak helyettesítik.

 

Kulturális hatások mindhárom szinten megjelennek, azonban legközvetlenebb módon a harmadik ponton avatkoznak be, befolyásolva a kívánatosnak tartottat, a „vágy tárgyát". Leginkább itt hat a média és a reklám-propaganda vizuális bombázása. Átalakítja a férfi által ideálisnak tartott női testet irreális formátumúvá, egy fiktív idommá, amely a maga természetességében nem (vagy csak kivételes esetekben) létezik. így elvész a férfivágy a „valódi" testek iránt, és vele a női önbecsülés is. A nők számára kínált lehetőség: folyamatos küzdelem a kívánatosnak tartott külső eléréséért, amire a reklámok vég nélkül ontják a megoldásokat. A magazinok is beszállnak ebbe a játékba tanácsaikkal „csak 5 perc" a csillogó hajért, a karikáktól mentes szemekért, az üde mosolyért, a puha könyökért, a csábító pillákért, ha összeadnánk ezeket a testkarbantartásra fordítandó perceket, a nap folyamán más dolgunk már nem is lenne, mint „alkatrészeink" ápolása.

 

A vizuálisan elkalibrált férfipotencia helyreállítására pedig a szexipar kínálja magát. Nem véletlen, hogy a szex az egyik legjövedelmezőbb iparág: a pornó nagyobb üzlet, mint a futball, a baseball és a kosárlabda együttvéve! Becslések szerint csupán az Egyesült Államok lakossága évi 10-14 milliárd dollárt költ különféle pornográf termékekre (videofilmekre, internetes oldalakra, szexuális segédeszközökre, magazinokra stb.). S hogy ez a „megoldás" miképp hat a párkapcsolatokra? Egy átlagos pornófilm megtekintése után kimutatható közvetlen hatások: 1. a férfiak inkább gondolják azt a film után, hogy a nők is élvezik a szexuális erőszakot; 2. inkább egyetértenek a szexista, a nőket leértékelő, alacsonyabb rendűnek tekintő attitűdökkel; 3. kevésbé érzik magukat szerelmesnek a párjukba; 4. kevésbé ítélik saját partnerüket szexuálisan attraktívnak, vonzónak. Kultúránk fiktív képei, jelenetei elveszik tehát tőlünk természetes működésmódunkat, majd az általuk kínált „orvosság" nemritkán „gyógyszerfüggőséget" okoz. Túladagolás esetén feltétlenül...

 

Ahogy az Anonim Szexaholisták kiáltványában szerepel: „Szenvedélyünk teljesen lehetetlenné tette a valódi intimitást. Többé nem vagyunk képesek az igazi eggyé válásra egy másik személlyel, mert függővé tett az irreális. A fantázia tönkretette a valóságot; a testi vágy megölte a szerelmet."

 

Mivel ezek a képek úgy hatnak, mint a „szirének éneke" - rabul ejthetnek.

 

„A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.”

 

(Anatole Francé)

 

Szenvedély: definíció szerint erős késztetés egy adott cselekvés végrehajtására, amelyet a személy szeret, fontosnak tart, és hajlandó időt és energiát fordítani rá. A szenvedély kifejezést leggyakrabban a szerelem és a szexualitás fogalmaihoz társítjuk, s viszonylag nehezebben jutnak eszünkbe káros szenvedélyeink. E függőségeket, addikciókat aszerint is csoportosítjuk (s terápiájuk kapcsán is fontos szem előtt tartani), hogy pusztán a mértékükkel van baj, vagy már kis mennyiségben is károsak az egészségre. Utóbbiakra példa a dohányzás vagy a kábítószerek használata, s ezekben az esetekben a teljes absztinencia a cél, míg az előbbieknél bonyolultabb a képlet, hiszen ha vásárlásról, testedzésről, szexről vagy munkáról van szó, könnyen belátható, hogy teljes kiiktatásuk a személy életéből nem kívánatos. Hasonló a helyzet a szerelemfüggés vagy a társfüggés esetében is. így megkülönböztethetünk rögeszmés vagy kényszeres szenvedélyt, amely megzavarja a személy egészséges viszonyát társas környezetével, felborítja a prioritásokat és más fontos tevékenységeinek rovására megy, elveszíti a kontrollt a viselkedés felett, eluralja gondolatait, negatív érzelmeket, szorongást okoz, s gyakori konfliktusok forrása. Ezzel szemben a harmonikus szenvedély gazdagítja a személyiséget, növeli az egyén boldogságérzetét, a személyes fejlődés és kielégülés élményével társul, a személy képes más fontos feladataira figyelni, emellett pozitívan hat viselkedésére, gondolkodására, hangulatára s érzelmeire.

 

Hisz mekkora, szinte kimeríthetetlen energiát képes adni a szenvedélyes szerelem! Valószínűleg sokunknak van ilyen - jóllehet elfeledett - élménye. A szerelem elmúlt, esetleg már mindketten családanyák és -apák vagyunk, de amit kaptunk, amivé váltunk általa, az végigkíséri életünket, mindörökre velünk marad. Egy lány a szerelme kedvéért tanult meg szlovákul (hogy jobban megértsék egymást), majd egy másik szenvedélyes kapcsolat a továbbtanulás irányába, az edzőképzőbe „sodorta". A két nagy szerelem szép emlékké szelídült mostanra, azonban ma is edzőként dolgozik, férjét munkája révén ismerte meg, emellett a szlovák nyelvnek is hasznát veszi a gyakori külföldi edzőtáborok és versenyek során.

 

A szexuális szenvedély egy magasan vágyott és értékelt cél a legtöbb ember számára. Mégis számos tiltás, neveltetésbeli akadály ékelődhet közénk, és akár kapcsolati zavar vagy például intimitástól való félelem formájában nyilvánulhat meg. Kultúránk gyakran ebben is oroszlánrészt vállal.

 

Ösztöneink ösztönöznek

 

Ösztöneink ősidők óta szolgálják fajunk fennmaradását és az egyed túlélését,  belénk programozott módon váltják ki a céljuknak megfelelő viselkedést. Szexualitásunk kiemelten ez a terület  biológiai hajtóerőnk különösebb oktatás hiányában is biztosítaná, hogy ébredező nemiségünk megtalálja az útját. (Kissé romantizálva, de bájosan ábrázolja a Kék Lagúna című film a két árván maradt fiatal erotikus felfedezéseit.) A társas együttélés szabályai azonban megkívánják, hogy bizonyos mértékű korlátozást a kultúra előírjon, ilyen például a vérfertőzés és a pedofília tilalma, vagy a sok viszálytól megóvó „felebarátod feleségét ne kívánd" típusú parancsok. Ezek társadalmi jelentősége könnyen belátható, baj csak akkor van, ha a tilalmak és előírások már az egyén boldogulásának és boldogságának útjába állnak, mint például a viktoriánus kor elhíresült szexellenes intézkedései.

 

 

Szenved-Éjjel

 

„Senki emberfia nem képzelheti, hogy ha felszínre hozza az emberi szívekben lakozó félvad démonokat, és birkózni kezd velük, sérülés nélkül kerülhet ki a harcból."

 

(Freud)

 

Ahogy L. Janacek írta, a szerelem varázslat, mámorít, körbefog és felold - humán létünk legnagyobb ajándéka, vágyaink iránytűje és boldogságunk fontos meghatározója. Azonban a másik oldalról veszélyes érzelmi befektetés is egyben, mivel szenvedés, veszteség és fájdalom forrása is lehet. Emberi gyötrelmeink nagy részében központi szerepet játszik a szexualitás, és azok a nehézségek, amelyek egy sikeres szexuális kapcsolat elérését akadályozzák. S nem pusztán szerelmi életünk kudarcai befolyásolják a személyiségünket, hanem azok az erőfeszítések is, amelyeket helyreállítása érdekében teszünk. így azok a kompenzációk, amelyekkel figyelmünket elterelni vagy éppen önbizalmunkat visszabillenteni igyekszünk erotikus életünk kudarcainak feledtetésére, leplezésére.

 

Jól illusztrálja a szenvedélyes szerelem e kettős természetét az angol passión kifejezés párhuzamos jelentése: kín, szenvedés vagy szenvedély, szerelmi hév, hevület. Mélyen emberi, ahogy ennek katartikus kifejeződése a művészetekben és a múzsákhoz fűződő viszonyokban megjelenik.

 

Hisz humán létünk központi élménye a szerelem érzése -márpedig a művészet az életről szól.

 

Mindannyian vágyunk a vágy tárgyának szerepére, mindeközben vágyakozunk az erotizált másik iránt.

Kultúránkban a baba várók első kérdése, hogy a csecsemő fiú-e vagy lány, s paradox módon csak a második, hogy minden rendben zajlott-e a szülés körül, egészséges-e a kis jövevény. Lehetetlenség nem nevelni szexuálisan: már azzal, hogy milyen színű pelenkát, takarót kap a baba, mit várunk el tőle (kis vasgyúró vagy szendén mosolygó), hogy hogyan üt rá apu anyu fenekére (és ráüt-e egyáltalán), folytatva a családi szereposztással, mindennel mélyen beépülő információkat adunk át, amelyek majdan a másik nemhez való viszonyában képeződnek le. Meghatározzák, hogyan közelít a másik nemhez, mit tesz és vár el a kapcsolataiban - sőt azt is, hogy kit választ.

 

 

Szexbe esve

 

A szexuális vágy és a szerelem két független fenomén, jóllehet, együttes megélésük erősen vágyott cél, és az igazi beteljesülés élményét jelenti a legtöbb ember számára. Emellett a kapcsolat a szerelem és a vágy között kétirányú, egymást kölcsönösen serkentik.

 

Evolúciós nézőpontból a szexualitás a reproduktív funkciót szolgálja, míg a szerelem a párok közötti elköteleződést segíti. A szexuális vágy definíció szerint: sóvárgás, szükséglet vagy hajtóerő egy szexuális tárgy keresésére, illetve szexuális aktivitás véghezvitelére; míg a romantikus szerelem: rajongással lenni valaki iránt, és érzelmi kötődést mutatni felé.

 

Szex és szerelem: a kettő egymáshoz való viszonya elhúzódó vita tárgyát képezi, melyik az „alapvetőbb". A biológiai és freudiánus elméletek szerint a reprodukció, a szexualitás az elsődleges, s hogy biztosra menjen fajfenntartásunk, trükkös evolúciónk körítésként adta mellé ezt a kis „rózsaszín felhőt", a szerelem érzését, amely egymás irányába sodorja a párokat. (Praktikusan, dolga végeztével el is múlik, mivel csak felkavarna, és elterelné a figyelmet más fontos teendőinkről.) Ennél sokkalta romantikusabb képet rajzol elénk Platón elmélete vagy a vallási teóriák, amelyek a szerelem felsőbbrendűségét, mindenhatóságát hirdetik. Ebből az aspektusból a szexuális beteljesülés a lelkek egyesülésének vágyából ered, hogy a szeretett személyt minél közelebb érezhessük magunkhoz. Márpedig e testi- lelki egybefonódás, eggyé válás legmagasabb szinten megélhető lehetősége épp a szeretkezés (vagy szerelmeskedés) élménye. Nyelvünk e kifejezésekbe szépen szövi bele érzelmi üzenetét.

 

Miért szorul a nőknél háttérbe a szexuális vágy?

 

Minél többet kell foglalkoznia a nőnek a nap folyamán mások gondozásával, ellátásával, kiszolgálásával, annál inkább háttérbe szorulnak saját vágyai. Mások érzéseivel megmarad, de a sajátjaival megszakad a kapcsolata.

  A nőknél a mindennapi élet apró-cseprő, de halaszthatatlan teendői elvonják a figyelmüket mélyebb érzéki vágyaiktól. Minél jpbban el vannak halmozva munkával, annál nehezebben tudnak kikapcsolni, lazítani és örülni az élet egyszerű örömeinek.

A férfiaknál a szexuális élmény vágyaik teljesülését jelenti; a nőknek ehhez előbb kikapcsolódásra van szükségük.

Ha a férfi figyelemmel és szeretettel közeledik a nőhöz, az lehetővé teszi a nő számára, hogy egy időre megszabaduljon a másokkal való törődés terheitől és felébredjenek szexuális vágyai.

  A nők gyakran nem is tudják, menyire vágynak a szexuális simogatásra, becézgetésre. Erre csak akkor jönnek rá, amikor elkezdik őket becézgetni. Amikor azután már felébredt bennük a szexuális vágy, automatikusan egyre többet akarnak belőle.

 

Akarod-e a szexet?

 

Ha a férfi nem biztos abban, akarja-e a nő a szexet, ne hallgasson, hanem kérdezze meg nyíltan: „Akarod-e a szexet?”  A férfiak el fognak csodálkozni, milyen gyakran kapják kérdésükre például a következő választ: „Igen, szinte mindig kívánnám a szexet veled.” A férfiak fülében ez a legszebb muzsika.

  A nők azonban ezután elkezdik sorolni a kifogásaikat, miért nem akarják mégsem a szexet: „Most nem érek rá. El kell mosnom a szennyest és még bevásárolni valóim is vannak.” Vagy ezt mondja: „Nincs rá most hangulatom, hiszen annyi a dolgom, azt sem tudom, hol áll a fejem.” Ha egy nő bizonytalan abban, akarja-e a szexet, az nem jelent automatikusan nemet. Amikor a nő ilyeneket mond, a férfi ne kedvetlenedjen el, a nő ugyanis még nem mondta ki a végleges nemet. Hagyjuk addig beszélni, amíg végül hazatalál az érzelmeihez. Gyakori eset, hogy a nő egész hosszú listát sorol fel indokként, miért nem akarja a szexet, majd odafordul a férfihoz, és ezt mondja: „Gyerünk már!” Ha a férfi nem érti meg világosan, mennyire mások a nők, könnyen elmehet a kedve a szextől, amikor a nő azokat az indokokat sorolja fel, amelyek miatt nem biztos abban, óhajtja-e a szexet. De ha előzőleg a kérdésére igenlő választ kapott, a kifogásokat könnyebben átvészeli. Ha a nő végül rájön, hogy mégsem óhajtja a szexet, ezt mondhatja a férfinak: „Ha nagyon akarod, engedélyezek neked egy gyors szexet, és majd máskor pótoljuk, ami most elmaradt.”

 

Mi a szexualitás csökkenésének oka?

 

A párok közti szexuális érintkezés sokkal ritkább, mint ahogyan azt a média sugallja. Az igaz, hogy a szerelemre éhes nők és férfiak tömege rója az utcákat, de ha megházasodnak, néhány éven belül sok más dolog válik fontosabbá, és a szex háttérbe szorul.

Az érdeklődés elvesztésének fő oka a férfiaknál az, hogy gyakran részesülnek elutasításban, a nőknek pedig hiányzik a romantjka. A nők nem értik, a férfiak mennyire érzékenyek elutasításuk iránt. A férfiak viszont azt nem értik, hogy a nőknek ahhoz, hogy hangulatuk legyen a szexhez, egy kis romantikára és jó kommunikációra van szükségük.

Hogy a férfiak ne érezzék elutasításnak, amikor az asszonynak nincs kedve a szexhez, szükség van arra, hogy nyíltan tudjanak beszélgetni a szexről, elsősorban a szex iránti kezdeményezéseikről. Ha a nő nem szégyelli bevallani a férfinak, hogy szívesen szeretkezik vele, a férfi szexuális étvágya egészséges és erős marad.

Ha az asszony úgy érzi, hogy a férfi kellően gyakorlott a szexben és törődik is vele, a nő szexuális étvágya is erős marad. A nők számára a szexet illetően a legfontosabb a jó kommunikáció és a szerető törődés, vagyis a főszerepet a jó kapcsolat játssza. A férfiak számára is fontos a jó kapcsolat, nekik azonban a jó szex egyformán fontos.

Ha a szexuális érintkezések száma csökken, a párok többsége nem is jön rá, hogy baj van.

Ha a szexuális érintkezések száma a hetenkénti két-három alá csökken, a pároknak rá kell jönniük, hogy kapcsolatuk bajban van. Nem szabad azt gondolniuk, hogy teljesen elvesztették egymás iránti érdeklődésüket. A jó kapcsolat záloga a heti néhányszori szex. Ha az érintkezések száma ennél kisebb, a párnak szexterápiára van szüksége, szexfilmeket kell együtt nézegetniük, szex könyveket kell együtt olvasgatniuk.

A szexuális élet jelmondata ez lehet: „Élj vele, mert ha elhanyagolod, elveszíted Aki azt akarja, hogy a teste negyvenéves kora után is egészséges maradjon, testgyakorlást kell végeznie. Aki pedig azt akarja, hogy életben maradjon benne a szerelmi szenvedély, gyakran kell gyakorolnia a szexet. A nők nem tudják, hogy a férfiak számára mennyire fontos a szex. Ha nem kapják azt meg, fokozatosan elvesztik a nők iránti érdeklődésüket, és csökken bennük a szexualitás.

 

A nők tulajdonképpen szeretik a szexet

 

A nők szeretik ugyan a szexet, azonban ahhoz, hogy kedvük is legyen hozzá, több feltételnek kell teljesülnie. A férfiak ezt nem értik meg egykönnyen, mert életük során számos jelzést kapnak a nőktől, hogy nem szeretik a szexet. A férfiaknak ahhoz, hogy az asszony iránti szerelmük hosszú éveken át megmaradjon, szükségük van olyan visszajelzésre, hogy az szívesen szexel velük.

A férfiak szexuális érdeklődésének csúcsa elég korán van, tizenhét és tizennyolc év körül. A nők viszont harminchatodik és harmincnyolcadik évük táján érik el a szexuális csúcsot. A férfiak és nők a szexet magát is különbözőképpen élik meg. A férfiak különösebb előjáték nélkül is gyorsan izgalomba jönnek, a nőknél ehhez hosszabb időre van szükség. Ezek után természetes, hogy a férfiak azt hiszik, a nők nem kedvelik ugyanannyira a szexet, mint ők.

A férfiak azt hiszik, hogy a nők kevésbé vagy egyáltalában nem kívánják a szexet, mert hosszabb előjátékra van szükségük.

A férfiakat az anyjuknak a szexről vallott felfogása is zavarhatja. Serdülő korában el kellett titkolnia az anyja elől a szex és a lányok iránti érdeklődését, ebből az maradhatott vissza benne, hogy a szex nem valami rendes dolog. Ha aztán felnőtt korában találkozik egy nővel, akibe beleszeret, tudat alatt ilyesféle gondolatok ébredhetnek benne: „Nem szabad szexuálisan közelednem hozzá, mert biztosan elutasít.”  Nem biztos, hogy a férfi emiatt elveszti az érdeklődését a nők iránt, annyi azonban igaz, hogy érzékenyebbé válik a nők részéről tapasztalt elutasítások iránt. Ha egy nőnek éppen nincs kedve a szexhez, a férfi rögtön készen van a válasszal: „Hát persze. Tudtam előre. Nem kívánja a szexet.”  Az okos nők az ilyen helyzeteket azáltal kerülik el, hogy a férfiakkal lehetőleg minél többször tudatják, mennyire kedvelik a szexet. Ha esetenként megengednek egy-egy gyors szexet, az különösen jó jelzés a férfi felé. Még jobb jelzés, ha nagyon készségesen viselkednek olyankor, amikor a férfi szexet kezdeményez.

 

Szenvedélyes monogámia

 

Sokan azt tartják, hogy ha egész életükben egyetlen személlyel kellene űzniük a szexet, az számukra rendkívül unalmas volna. Szerintük a változatosság teszi izgalmassá a szexet. Ez az állítás tévedésen alapul. Ha megszokjuk, hogy a szex spontán és ne mechanikus legyen, akkor ugyanazzal a személlyel sem válik unalmassá. Éppen ellenkezőleg: a szerelmi szenvedély idővel nem csökken, hanem nő. Ha időnként változtatunk a szexszel kapcsolatos szokásainkon, nincs szükség a partner cseréjére. A párkapcsolat sikeres voltának egyik záloga a jó kommunikáció, a másik a jó szex. A nőknek ahhoz, hogy szexuálisan aktívak maradjanak, fontos a monogámia. A férfiak gyakran nem értik, miért olyan fontos ez a nők számára. Az ok a következő: a nők számára a monogámia a biztosíték arra, hogy szeretik őket. Ha egy férfi más nők iránt is érdeklődik, a szeretettség érzése kihal belőlük. Egy nő csak akkor képes szexuálisan őszintén megnyílni, ha érzi, hogy a férfi csak őt szereti.

A férfiak számára a monogámiában nem nagyon könnyű a szenvedély ébren tartása. A nő vonzereje kezdetben igen nagy, tartósítása azonban már nehézségekbe ütközik. A szenvedély fennmaradásához a férfi számára nem elég pusztán az, hogy szereti a nőt. Állandóan éreznie kell azt, hogy a nő vonzódik hozzá, hogy a jó szex létrehozásában a partnere akar lenni. Nem szabad azt éreznie, neki kell meggyőznie a nőt arról, hogy a szex jó dolog. Éppen ellenkezőleg: a nőnek buzgó és készséges partnernek kell lennie. Ha a nő így viselkedik, a férfi szexuális tüze nem fog egyhamar kialudni.

 

A nők és a szex

 

A nők ma már sokkal többet várnak el a szextől, mint régebben. A szex régebben szinte kizárólag a férfiak vágyainak kiszolgálására szorítkozott. Anyáink számára a szex olyasmi volt, amit a férjük kedvéért és nem a saját kedvükért vállaltak. Minthogy a születésszabályozás ma már elég biztonságos és a társadalom is fogékonyabb a nők szexuális vágyai iránt, a mai nőknek több alkalma van szexualitásuk kiélvezésére. A férfiasan dolgozó nők esetében a szexualitás iránti fokozott érdeklődés azt is jelzi, helyre akarják állítani az egyensúlyt férfias és nőies jellemzőik között. Minthogy a dolgozó nők túlnyomó részben férfimunkát végeznek, elvárják, hogy amikor hazaérnek, őket is szeretettel köszöntse az „asszony". Ők is vágynak a kikapcsolódásra, ellazulásra, amit a szex kivált. A jó szex számukra ugyanolyan felséges, mint a férfiak számára. A munkahelyen felgyülemlett stressz leküzdéséhez a nőnek ugyanúgy szüksége van a férfi segítségére, mint a férfinak a nőére.

A jó szex a nők számára ugyanolyan felséges, mint a férfiak számára. A jó szex megnyitja a nők szívét, mert azt bizonyítja, hogy a partnere nagyon szereti. Szeretetéhsége számára balzsam társának szenvedélyes jelenléte. Az egyébként állandó feszültség egy időre feloldódik benne.

 

A jó szex jelentősége

 

A jó szex olyan, mint valami csodálatos üdülés a nehéz munka után, mint a séta az erdőben egy szép tavaszi napon. A jó szexszel azonban nem csak megjutalmazzuk magunkat, hanem fel is frissíti, megfiatalítja a testet és a lelket. Örömtelivé teszi a napjainkat, és megerősíti párkapcsolatunkat. A jó szexuális élet nem csak a szerelem jele, hanem szükséges is a szerelem ébrentartásához. A jó szextől a szívünk megtelik szeretettel, és szinte bármely érzelmi szükségletünk kielégítésére alkalmas. A szerető szex, a szenvedélyes szex, az érzéki szex, az erotikus szex, az egyszerű szex, a hideg szex és a forró szex mind-mind hozzájárulnak a szerelem ébrentartásához.

 

A nők és a gyors szex

 

Ha a nő szex közben rájön, hogy úgysem fog eljutni az orgazmushoz, így szólhat a férfihoz: „Csináljunk egy gyors szexet.” Ez a rövid mondat csodákat tehet. Ez ugyanis a férfi tudomására hozza, hogy elég, ha csak a saját orgazmusával törődik, nem kell azon igyekeznie, hogy a nő is elérje azt. A férfinak néha nem kell törődnie azzal, hogy a nő is elérje az orgazmust.

A nő orgazmusának elmaradása a férfi számára csak akkor nem kínos, ha tisztázzák előre, azért nem a férfi a hibás. A gyors szexre való felhívás ezt jelzi a férfinak. A nő ezért akkor sem érzi magát csalódottnak, ha a férfi a továbbiakban csupán szeretettel átöleli.

 

A szex kényes egyensúlya

 

A szex kiegyensúlyozása nagyon kényes feladat. Az egyensúly hiánya a férfiakat jobban bántja, mint a nőket. De ha a férfi jobban kívánja a szexet, mint a nő, kellő türelemmel a maga oldalára állíthatja, s akkor ugyanúgy vágyik majd a szexre, mint a férfi.

Ha a nő többször vágyik a szexre, mint a férfi és alkalmanként hangosan ki is fejezi ebbéli csalódását, a férfi a szexet ezután nyomasztó kötelességnek kezdi érezni.

Ha tehát a nő az, aki jobban vágyik a szexre, ebbéli óhaját a követelőzés legkisebb látszatát is elkerülve kell közölnie társával. Az egyik sikeres módszer az, ha közli a férfival, hogy önkielégítést fog végezni, mialatt az nyugodtan alszik mellette. De ha kedvet kap hozzá, ő is bármikor csatlakozhat. Ha a nő ilyen tapintatosan viselkedik, nem követelőzik, a férfi bizonyára többször kap kedvet a szexhez, mint egyébként kapna.

 

Mi a teendő, ha a nőt nem érdekli a szex

 

A férfiakat elkedvetleníti, ha a barátnőjüket távolról sem érdekli annyira a szex, mint őket. Ha a férfiak nem kapnak a szexről állandó pozitív visszajelzést, a nők elveszítik a vonzerejüket. Egyik pillanatról a másikra azok a nők, akiket ugyan nem is ismer, de még nem utasították őt vissza, vonzóbbá válnak a szemében, mint a barátnője.

A múltban a férfiak házasságon kívüli szexuális aktivitása sokkal nagyobb volt, mint a nőké. Ha a párok között megszűnik a jó kommunikáció és a romantikus szertartások is elmaradnak, elvesztik egymás iránti szexuális vonzerejüket.

Mialatt a nők csak a fantáziájukban kerestek szexuális kielégülést, az alatt a férfiak szeretőket tartottak. A múltban a nők azért mondhattak le elég könnyen szexuális igényeikről, mert kárpótlásul a férfiak gondoskodtak róluk, eltartották őket és a családot. A családról való gondoskodás fontosabb volt, mint a szexuális kielégülés. Az utóbbi olyan luxus volt, amit az asszonyok nem engedhettek meg maguknak. A férfiak az asszonyok szexuális igényeinek csökkenéséért diszkréten más nőknél kerestek kárpótlást.

Ez a tény sajnálatos módon még nehezebbé tette a férjes nők számára, hogy szexuális vonzalmat érezzenek a férjük iránt. Az eredmény: A család együtt maradt, de a romantika meghalt.

A férfiak főleg azért vették igénybe más nők szolgálatait, mert nem tudták, hogyan ébreszthetik fel a feleségükben a szexualitást. Nem tudták még azt, amit ma már tudunk. Jobban ismerve már a nőket, újra feléleszthetjük bennük a szenvedély lángját.

 

Amitől jó lesz a szex

 

A jó szex felé az első lépést a szeretetteljes kommunikáció jelenti. A szex javulásával párhuzamosan a kapcsolat is egyre javul. A jó szex nyomán nő a férfiban a szeretet a nő iránt, aki ezáltal megkapja a neki addig hiányzó szeretetet. Ezzel egyidejűleg javul a kommunikáció is és a kapcsolat egyre bensőségesebbé válik. A jó szexuális élet révén a férfi megszerzi azt az energiát, ami szükséges ahhoz, hogy figyelmes tudjon lenni a partneréhez, és fennmaradjon iránta az érdeklődése. Azok szokták elveszíteni az érdeklődésüket az asszony iránt, akiknek a szexuális óhajai nem teljesülnek. A férfiak számára a szex nem csak finom, hanem egyúttal szívük ajtajának kulcsa is. Ez nyitja meg az utat a gyöngéd szeretet felé, ami e nélkül gyakran lakat mögött marad.

 

A szexuális polaritás

 

A szexualitás kétpólusú: öröm adása és öröm elfogadása a két pólus. Ha a párok közül az egyik örömet ad, a másik pedig örömet kap, a szexuális öröm könnyen létrejön. Az adok-kapok időnként fel is cserélhető, ami lehetővé teszi a vágy és az élvezet növelését. A polaritásos szexnek tehát két lépcsője van. Az első lépcsőben a férfi az, aki kap és a nő az örömet adó fél. Ezután cserélnek és a férfi ad, a nő pedig csak az élvezésre koncentrál.

A módszernek az az előnye, hogy az első lépcsőben a férfinak nem kell egy csomó időt arra fordítania, hogy a nőt hangulatba hozza. Persze szó sincs arról, hogy ne óhajtaná, hogy a nő is élvezzen. A nő szempontjából viszont az az előny, hogy nem kell rögtön kedvet éreznie, és lépést tartania a férfival.

A második lépcsőben a nő kapja meg, ami neki jár. Nem kell többé törődnie a férfi kielégítésével. így végül mindketten megkapják, amire vágynak.

 

Szex, illetve beszélgetés kezdeményezése

 

Ha a férfi biztos abban, hogy a partnere pozitívan viszonyul a szeretkezéshez, nem fog félni a kezdeményezéstől. De ha gyakran van visszautasításban része, vagy mindig hosszasan kell győzködnie az asszonyt azért, hogy hajlandó legyen hozzájárulni a szexhez, elmegy a kedve a kezdeményezéstől, sőt lassanként egészen paszszíwá lesz. A férfiak szerelme a nő iránt csak akkor marad tartós, ha érzik, hogy bármikor nyugodtan kezdeményezhetnek szexet. Ez ugyanolyan fontos a férfiak számára, mint a nők számára az, hogy figyelmesen meghallgassák panaszaikat. De ha a férfinak éppen nincs kedve beszélgetni, azt kedvesen kell közölnie. Mondhatja például ezt: „Igazán érdekel, amit mondani akarsz, de most fáradt vagyok, előbb ki kell, hogy pihenjem magam. Majd szólok, amikor már beszélgethetünk.” Ha ezek után a férfi megtartja a szavát, és valóban jelentkezik az asszonynál, az nagyon hálás lesz.

Ha viszont az asszonynak éppen nincs kedve szeretkezni, azt neki is kedvesen kell a férfi tudomására hoznia. Neki is jeleznie kell, hogy csak pillanatnyilag nincs kedve hozzá, de ami késik, nem múlik. Ha az asszony így viselkedik, automatikusan érzékenyebbé válik a férfi óhajai iránt. A férfi ettől úgy érzi, nyugodtan kezdeményezhet, nem kell durva visszautasítástól tartania. Amilyen fontos a nőknek, hogy jól kibeszélhessék magukat, ugyanolyan fontos a férfiaknak a jó szex.

 

Ha a férfi nem kezdeményez többé szexet

 

Ha a szerelmeskedések abbamaradnak, annak leggyakrabban az az oka, hogy a férfi nem kezdeményez többé, vagy pedig az asszony túl sokszor kezdeményez. Ha mindig az asszonynak kell kezdeményeznie, az zavaró számára, ráadásul a férfi egy idő múlva már nem is kíván szerelmeskedni vele. A nők nem tudják, hogy ha ők többször kívánják a szexet, mint a férfi, akkor a férfi egyre passzívabbá válik. Egy kis noszogatás még nem baj, mert jelzi a férfinak, nyugodtan kezdeményezhet, de ha mindig az asszony a kezdeményező, a férfi lassan egészen elveszti az érdeklődését, és még azt sem tudja, mi ennek az oka.

Ha mindig az asszony a kezdeményező, a férfi egyre passzívabbá válik, és fokozatosan elveszti az érdeklődését a szex iránt. Ha tehát az asszony kezdeményez, vagyis férfiasan viselkedik, a férfi viselkedése nőiesbe vált át, azaz a nő lesz az, aki ad és a férfi lesz az, aki elfogad. A szerepcsere lassan aláássa a párkapcsolatot.

A férfiaknak fogalmuk sincs róla, hogy ha az asszony túlságosan agresszíven ragaszkodik a szexhez, azzal elveszi az ő kedvüket a szextől. Eleinte tetszik nekik az asszony ilyen hajlandósága, és később maguk sem értik, mitől szűnik meg hirtelen a nő szexuális vonzereje. A kezdeti tetszésnek az a logikus magyarázata, hogy nem kell félniük a visszautasítástól, az asszony követelőzése azonban később egyre terhesebbé válik. Az még nem okoz bajt, ha az asszony is kezdeményez néha szexet. Baj a dologból akkor lesz, ha túl gyakran kezdeményez.




További bejegyzések


Féltékenység
| 2 évvel ezelőtt
Féltékenység
Női vonzódás
| 1 évvel ezelőtt
Női vonzódás
Szakítás
| 1 évvel ezelőtt
Szakítás

A hozzászólási lehetőséget ideiglenesen lezártam. Ha kérdésed vagy hozzászólásod van a bejegyzéssel kapcsolatban, keress meg közvetlenül a kapcsolat menüpont allatt található ürlap segítségével.